Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1909

II. A nemzeti elem az Árpádok művelődésében és iskolázásában. Irta Acsay Ferenc

- 62 — térítő papokat, kik nagy számmal jönnek Magyarországba. A keresztyénség terjesztése a legnagyobb gondja Istvánnak. Ennek nyomában jár a nemzetnek a művelődése és az új hazájában való megszilárdulása. Térítői buzgóságában nem ismer határt. A térítésben maga is kiveszi részét, a legjobb példát maga szolgáltatja a térítőknek és megtérteknek egyiránt. A térítési irányzat olyan volt, hogy meglátszott belőle az előrelátó fejedelem bölcsesége. Számolt az esetleges reakcióval, azért a térítést felülről lefelé végeztette. Előbb a katonaságot és a nemzet fejeit nyerte meg a keresztyénségnek és kapcsolta magához, jól számítva, hogy a nép követni fogja urait.

1 És eme nagy, válvetett buzgóság közepette — „crescebat cottidie ecclesia fidelium et multi ex diversis mundi partibus audientes de doctrina eius confluebant. Dum longe, lateque sancti dei cultores multiplicarentur, rex ut erat arcius bonis operibus nitentus, statuit atria sancte matris ecclesie ampliare, quod et devotissime implevit".

2 így terjeszti szent István a keresztyénséget és karöltve ezzel a műveltséget. És hogy lássa ország-világ, hogy a legkomolyabb szándéka belépni az európai államok sorába és müveit államnak tartatni, mely kész kivenni részét a szellemi élet küzdelmeiből is, Ravennában, Rómában, Konstantinápolyban és Jeruzsálemben a majdan külföldön megforduló magyar keresztyének számára kolostorokat, megszálló házakat alapít, zálogául a jövő magyar christianismusnak.

3 Segítőtársai akadnak szép számmal, jönnek innen is, onnan is.

4 A megtérítendő új birodalom a vértanúi babérokat termi azoknak a lelkesült férfiaknak a számára, kiknek lelkében a régi keresztyén kor szent lángja éldegélt. 1 Hartvik mondja a szent király élettörténetében, hogy szent István maga köré gyűjtötte az alsóbb néposztály gyermekeit s oktatta őket a keresztyén hitre. Endlicher: Mon. Arp p 171. „Cum is dei servus princeps Christianissiinus aliquando communiter eum omnibus aliquando singillatim, cum uno quoque eorum colloquium habens in tantum divinis conspectibus se probabilem reddidit, ut omnes milicie sue comites ad veri dei culturam converteret". Ibid. V. ö. Verbőczy: Tripartitum P. I. Tit. II. 2. „Hungari non per praedicationem apostolicam vel apostolorum, quorum principis vicém et personam in terris papa gerit, sed per institutionem proprii regis eorum, sanctissimi videlicet Stephani regis ... conversi sunt ad catolicam fidem". V. ö. még Horváth Mihály: A ker. első száz. Magy. 110. 1. V. ö. Lányi-Knauz: Magyar egyh. tört. I. 213.—15. 11. 2 Endlicher: Mon. Arp. Legenda minor S. Steph. p. 157. Karácsonyi János igen hevesen bizonyítgatja, hogy István király nem prédikált, nem térített. Szent István élete. 904. 29.-30. 11. 3 V. ö. Endlicher: Mon. Arp. Legenda minor S. Stephani p. 158. „Nec multo post alias se convertit, corroboratus voce domini dicentis : luccat lux vestra coram hominibus, ut glorificetur pater vester, qui in celis est et quosdam familiarium suorum Romám adire delegit, comniendans facilitates multas nitnis, ut ibi in honore protomartyris Stephani ecclesia fundari deberet " V. ö. ibid. p. 177. 4 Bonifacius, Asztrik egyik tanítványa — „causa praedicacionis in inferiores Hungarie partes est missus". Endlicher: Mon. Arp. p. 171.