Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1909

II. A nemzeti elem az Árpádok művelődésében és iskolázásában. Irta Acsay Ferenc

— 60 — Már is nagy eredménnyel kérkedik a pápánál, ami természetesen minden alap nélkül való, mert az ő munkálkodása nemhogy új lelkeket szerzett volna a keresztyénségnek, plane a magyarok közt, hanem elidegenítette még azokat is, akik tényleg keresztyének voltak eddig. Az bizonyos, hogy többet ártott törekvése, mint használt. Kénytelen is volt abbahagyni a térítést a magyarok ellenszenve miatt.

1 Az a jogalap pedig, melyre támaszkodva ki akarta Magyarországra is terjeszteni egyházi hatalmát, teljesen képzelt, hazug.

2 Majd Adalbert „boemiensis ecclesiae pontifex" jön be Magyarországba.

3 Rövid ideig tartózkodott hazánkban, de e rövid idő alatt is szép eredményeket ért el. Gézát és fiát, Vajkot is ő keresztelte meg.

4 omnes tanquam de peregrinatione sua in pátriám reducti, quod christiano more oratoria audent construere et licentia percepta linguam ligatam in laudem Salvatoris presumunt solvere. — Ez a részlet azt mutatja, hogy a magyarok az itt talált, s kalandozásaikból ide hozott rabszolgáktól megkövetelték, hogy tanulják a magyar nyelvet, s nem szívesen engedték meg, hogy idegen nyelven imádkozzanak. — Ipsi enim barbari — folytatja tovább Pilgrim VII. Benedek pápához 974.-ben intézett levelét, — mira omnipotentis Dei operante dementia, quorum licet adhuc gentilitate sunt quidam detenti, nullum tarnen ex illorum subditis vetant baptizari, nec sacerdotibus inhibent quocunque proficisci. Factum esse ergo, ut sane cuncta Ungarorum nacio sit prona ad percipiendum fidem sanctam. Sed et alie Schlavorum provincie ad credendum prompte. Et est ibi messis quidem multa, operarii autem pauci. Inde quoque visum est iam necessarium esse quantum sanctitas vestra illic iubent aliquos ordinari episcopos, quia et quondam Romanorum, Gepidarumque tempore proprios VII. antistites eadem orientális Pannónia liabuit et Mesia, mee sanete Laureacensi, cuis ego indignus ministro ecclesie subiectos etc. . . . Endlicher, Mon. Arp. Pilgrinus Laureacensis de conversione Hungarorum ad Benedictum VII. PP., 132.—33. 11. és Cod. Dipl. 1. 260.-66. 11. V. ö. Akad. Évkönyvek II. 189. 1. 1 Hunfalvy P. i. m. 314.—15. 11. Nem sokkal több eredménnyel térített Brúnó verduui. püspök, akit I. Ottó császár küldött előrelátóan a magyarokhoz, s aki Pilgrim pártfogása alatt működött; de ugyanez vissza is liivta féltékenységből. I Ottó levele Pilgrimhez Cod. Dipl. 1. 257. 1. 2 Hogy Pilgrim, passaui püspök, ki akarja terjeszteni egyházi hatalmát Pannoniára, annak nincs semmi alapja. Mert az az okmány, melyre e jogot alapította, saját hamisítványa. Valamint hamis VII. Benedek pápa ama bullája is, melyben állítólag teljesíti Pilgrim kérését. — V. ö. Horváth Mihály: A kereszténység első száz. Magy. Budapest, 1878 8.1.; Cod. Dipl. I. 158, 226. 11.; Johann. Stillting, Vita S. Stephani 30.—38. 11. VII. §., Dümmler: Pilgrim von Passau und das Erzbisthum Lorch. Leipzig, 1854. 112.1.; Szabó Károly: Vezérek kora, 93-94. II.; Hunfalvy P., Ethnographia, 224.-25. 11.; Ortvay Tivadar: Pozsony város tört. Pozsony, 1892. I. 138. és 150. 11. 3 Lányi-Knauz, i. m. I. 192. 1. 4 Adalbertus boemiensis ecclesiae pontifex ad se (Gézához) venturus propter conversionem ipsius et fidei non ficte profectum, dornino deo hostiam laudis oblaturus. . . Jubente principe fit ubique congregatio gentis indomite, per sanctum episcopum fiunt exhortationes continue convertuntur et baptizantur alumni patrie, statuntur multis in locis ecclesiae." Endlicher, Mon, Arp. Legenda S. Stephani maior. P. 142, c. 4. etc.; c. 5. V. ö. Stilting, i. m. P. 47., §. XI. — Adalbert és egyéb cseh térítők működését szépen megindokolja Horváth Mihály néhány sorával. — Ennek — úgymond, — politikai hasznon kívül az az előnye is megvolt, hogy közvetlenül téríthették az itt lakó szlávokat. Mert bizony téríteni kellett ezeket is,