Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1909

II. A nemzeti elem az Árpádok művelődésében és iskolázásában. Irta Acsay Ferenc

— 59 — De abban, hogy a térítés nyugatról lett eredményes, a legelhatározóbb volt ama körülmény, amit politikai csatlakozásunknál is említék, hogy így kívánta ezt földrajzi helyzetünk.

1 Földrajzi fekvésünk pedig inkább kedvezett a nyugati térítésnek. Már a honfoglaláskor, az avarok példáját követve azon voltak a magyarok, hogy országukat minél messzebb tolják nyugat felé s ez oldalon tegyék minél erősebbé.

2 „Ha a magyarok fő súlya — úgymond Hunfalvy P. Bulcsú és Gyula konstantinápolyi keresztelkedését érintve, — a régi Dáciában lett volna, úgy mint valóban nyugaton, a Dunántúl volt, alkalmasint a keleti egyházba térnek azok is, mint a bolgárok.

3 De a politikai súly nyugaton vala, ezért kellett a magyaroknak a nyugati egyházhoz csatlakozniok."

4 A rendszeres térítés az okos és előrelátó Géza fejedelem korában kezdődött meg teljes rendszerességgel

5 és pedig nyugatról. A nyugati egyház műveltségének friss ereje, szemben a keleti egyház élhetetlenségével, az ország földrajzi helyzete, politikai súlypontjának iránya az itt talált népek példái mindamellett szóltak, hogy a nemzet a keresztyénségét úgy, mint a műveltséget a nyugatról fogadja el. Az ország régi lakói közt, kiket itt találtak a magyarok, voltak már keresztyének. De ezek a magyar foglalás következtében szétszóródva kormányzat nélkül maradtak, s igen sok helyt kezdtek visszafelé indulni: elhagyogatni a keresztyén vallást.

0 Ezeket a magyaroktól itt talált, s még fenmaradt keresztyénséget akarta Pilgrim, passaui püspök hatalma alá venni, megmenteni, gyarapítani. Ezek támogatására küldözgeti Pannoniába papjait, hogy érdemeket szerezzen a pápánál egyházhatalmi törekvéseinek a megvalósítására. Egyszersmind kész volt vállalkozni arra is, hogy a magyarokat megtéríti.

7 — 1 „Az európai pogány népek választhatának a görög és latin egyházak között: de a választást mégis leginkább a helyi vagy geographiai viszony döntötte el." Hunfalvy, i. m. 611. 1.; Hajnik J. i. m. 83. 1. 2 „S ámbár vissza is szoríttattak a mai határok felé, a magyarok fősúlya a nyugati részen marada; ott fejlődött mind Geyza nagyfejedelem, mind fija Sz. István alatt a magyar királyság magva." Hunfalvy, i. m. 221. 1. V. ö. u. o. 272., 349., 350-51 , 436. 11. 3 L. u. o. 308.—10., 183.-85. 11. 4 I. m. 312. 1. 10. j. 5 Karácsonyi J. elég merészen úgy vélekedik, hogy a magyarok megkeresztelkedésc javarészénél megtörtént már Géza fejedelem idejében. Szent István kir. élete, 1904. 14. 1. 6 Cod. Dipl. I. 233. 1. 7 „A qua ergo praefata Ungarorum gente multis precibus ipse invitabar venire aut missos meos in opus evangelii illud dirigere. Ad quosdum transmitterem satis idoneos viros ex monachis, canonicosque, presbyteros atque de singulis ecclesiasticis gradibus clericos et vita, omnique conversacione sic ordinata, quemadmodum in gestis Angelorum didici, tantum divina gracia fructum statim ministravit, ut ex eisdem nobilioribus hungaris, utriusque sexus catholica fide imbutos atque sacra lavacro ablutos, circiter quinque inillia Christo lucrarentur. Christiani autem, quorum maior pars populi est, qui ex omni parte mundi illuc tracti sunt, captivi, quibus nunquam suboles suas licuit nisi furtive domino consecrare, certatim nullo obstante timore offerunt eos baptizare. Gratulantur