Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1909

I. Kocsi Csergő Bálint rektori beszédei. Közli Thury Etele

— 5 — 11-én Ruyter holland tengernagy által, társaival együtt a gályák láncaitól megszabadíttatván, előbb Velenczébe, innen Zürichbe mentek, hol utjukat dr. Zaffiusz Miklós egyengette. Itt valódi vendégszeretettel fogadták őket, s Kocsit Hottinger Henrik János szentírást magyarázó tanárnál szállásolták el. Itteni tartózkodása alatt megírta kiállott szenvedéseik történetét, melyben társain kivül különösen Harsányi István segítette s valószínűen ennek tiszteletdíjául kapta a részükre Zürichben gyűjtött pénzből a számadás szerint azon összeget, melyet a kincstárnok így számolt el: „247 forint jutalék Kocsi Bálint urnák". Munkájának címe: „Narratio brevis de opressa libertate Hungaricarum ecclesiarum". (A magyar egyházak letöretett szabadságának rövid elbeszélése). Ezenkívül irt több levelet is Zürichből Pápára. Midőn társai 1677 október 30-án végképen elutaztak Zürichből, a tanulni vágyó Kocsi november 4-én beiratkozott a bázeli egyetemre s miután itt egy félévet hallgatott, Genfbe ment, hol 1678 április 26-án felolvasták a papi testületben ajánló leveleit s egyben elhatározták, hogy mig Angliába mehet, az igazgató eszközöljön ki számára valami segélyt az urak házánál. Majd ezen évi julius 15-én a papi testület úgy határozott, hogy ifjabb Turretin saját pénztárukból adjon Kocsinak tiz tallért, megmondván, hogy ez egyszersmindenkorra való adomány. Angliába nem jutott ki, hanem valószínűen még 1678-ban visszatért szenvedő társai után a hazába s ekkor ismét a pápai iskola élére állt, s itt volt 1683-ig, amikor valószínűen Mezőőrsre ment lelkésznek, itt 1687 febr. 8-ig szolgált, mert mint a lepsényi anyakönyvben írja, ekkor kényszeríttetett innen elbujdosni és miután a győri újvárosban kicsiny hiján másfél esztendeig sok költséggel, betegségben, számkivetésben nyomorgott volna: a lepsényi eklézsia szolgálatjára hivatott s 1688 augusztus 19-én oda költözött. Itt volt 1693 novemberig, miután az ezen évi augusztus 8—9-én Veszprémben tartott püspökválasztó zsinaton az egybegyűlt atyák közakarattal a pápai gimnázium igazgatására áthelyezték. Ez alkalommal tehát harmadszor állt iskolánk élére, mint ezt 1693 november 26-án tartott beköszöntő beszéde címében maga is megjegyzi s két évi rektorsága után 1695-ben lázi lelkész lett. Mint az 1696 március hó 8—9-iki veszprémi zsinat jegyzőkönyvében olvassuk, a pápai egyházmegyében levő lázi egyházból visszakívánkozott a veszprémi