Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1909

I. Kocsi Csergő Bálint rektori beszédei. Közli Thury Etele

— 6 — egyházmegyébe, de ezen kérelmét a gyűlés nem intézhette el. Innen azután Pázmátidra vitték, 1698-ban itt találkozunk vele. Meddig volt itt lelkész? nem tudjuk. Az előbb emiitett 1693-iki veszprémi zsinat jegyzőkönyvébe, neve után az akkori jegyző, Pathai András táczi lelkész, később azt irta, hogy meghalt Hosszupályin számkivetésben! Mikor? nem lehet határozottan megmondani, de mindenesetre 1712 előtt. A kora színvonalán állt tanár, a hitéért meghalni kész pap, a pálmakoszorús történetíró, távol szülőföldétől, egykori tanári és lelkészi szolgálatai színhelyétől, túl a Tiszán, állás nélkül, tán kegyelemkenyéren élve, halt meg! Valóban tragikus végzet. Az alább következő beszédein nem jegyezte fel mindenütt az évszámot, mikor mondta el, melyet eléggé sajnálhatunk, de azért így is elég értékesek azok arra, hogy közzétegyük. Mindegyik Kocsinak saját kéziratában maradt fent, egy ugyancsak általa irt erkölcstani jegyzettel együtt. A beszédeket abban a sorrendben közöljük, amint ránk maradtak. 1. A pápai egyház hanyatlásának okairól. Ezek: 1. az antikrisztus kegyetlenkedése, mert míg Török István földesúr alatt virágzott az egyház, utódai azt minden módon elnyomni igyekeznek. 2. Az őrállók vigyázatlansága, akik a felsőségtől való féleimiikben az egyházi fenyítéket sem gyakorolják, pedig erre most nagyobb szükség van, mintha a hatóság is segítene fenntartani a fegyelmet. Ha elöljáróink az evangéliomi igazság hitvallói, könnyebb az egyházi fenyítéket nélkülözni, mert akkor azoknak tekintélyétől az emberek kötelességük teljesítésében megmaradnak. 3. A hivek közönyössége, aluszékonysága, akik csak tanakodnak s a maguk haszna keresésében egymásra agyarkodnak, mi alatt az egyház pusztul s ellenségének nézi a szegény a gazdagot. Oratio causas, pristinum ecelesiae Papensis nitorem deformanter b rev iter perstringens. Cum multa Auditores Spectatissimi, a maioribus nostris ad liumanae vitae usum atque dignitatem sint inventa posteritatique relicta; tum nihil videtur illo excellentius et praeclarius inventum, posteritatique relictum, quod illibatam evangelicae veritatis professionem, ut pio conatu, ita feliei suceessu, ad charam prae omnibus posteritatem transmiserint, proseminarint. Etenim quantum illud putatis votum, et zelum promovendae gloriae Dei, quo felicis memoriae nostri antecessores, rempublicam hanc ecclesiasticam, summis et