Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1909

II. A nemzeti elem az Árpádok művelődésében és iskolázásában. Irta Acsay Ferenc

— 58 — volt ez komoly, állandó, nem igen láthatjuk következményeiből. Hogy a keleti térítésnek, e fejedelmi személyek áttérésének mi volt kultúrtörténeti eredménye, erre nézve nincs semmi kézzelfogható adatunk. Olvasunk ugyan Sz. Gellért legendájában az Ajtony alapította, s Sz. Jánosról nevezett marosvári kolostorról, de ennek a nemzet életére messzebbre kiható hatásáról mit sem tud a történelem. Hasonlóképen csak mint valószínűt fogadhatjuk el ama föltevést, hogy talán jött be ama két fejedelmi személlyel egy-két görög szerzetes is, akik itt a keleti egyház javára tovább folytatták volna a térítést. „Lehet igaz is, meg nem is", mondja Thallóczy Lajos. „Térítési kisérlet, ha más formában is, de mindenesetre történt."

1 Kétségtelen tehát, hogy a keleti egyház megkezdte a magyarok térítését. A görög fejedelmi történetíróknak velünk való gyakori és buzgó foglalkozása is ezt igazolja. Ugyancsak e keletről való térítési törekvéseknek lehet betudni, véli Bocsor I., Erdélynek évszázados elszigeteltségét, szeparasztikus helyzetét is.

2 De a megkezdett munkát kelet nem tudta folytatni. Első oka, hogy a keleti műveltségnek szellemi irányzata gépies volt, hogy vallási élete telve vala teologiai szőrszálhasogatásokkal, mely így meddően, gyümölcstelenül tengődött. Annyira önállótlan volt e görög szellemi élet, s annyira az udvar szeszélyétől függött, hogy már eleve lemondott arról, hogy tovább fejlődjék, hogy újabb nemzeteket hódítson meg magának.

3 Ugyancsak a keleti műveltség élhetetlenségével van kapcsolatban a második oka is annak, hogy mért nem keletről jött az igazi térítés. A keleti és nyugati egyház térítése között igen nagy a külömbség. Ugyanis a nyugati egyházban a dézsma volt a papok főjövedelme, míg ez nem is volt meg a keleti egyházban.

4 1 Századok, 1896. Adalék az ó hit történetéhez Magyarországon. 205. 1. Sőt Schwarz Godfried, XVIII. századbeli német történetíró még Géza fejedelem megtérését is görög papoknak tulajdonítja. Valószínűleg Saroltával kapcsolatban. Initia religionis Christianae inter Hungaros etc. Halae, 1740. Stillting ezt méltóan megcáfolta Vita S. Stephani. Cassowiae, 1767. c. müvében, különösen 51. és 208. ll.-on, V. ö. Balics: A róin. kath. egyh. tört. I. 223. 1. Hunfalvy i. m. 311. és köv. 11. 2 I. m. I. 43. 1. 3 „Ha . .. Byzancz kezdé is a térítést, de félig rothadt, félig kövesült jelleme nem birván a kezdetet folytatni, a friss, az életdús nyugatnak kelle a szilárdítási szerepet átvenni. Bocsor, i. m. I. 43. 1. 4 „Ez teszi érthetővé — úgymond Hunfalvy, — hogy a nyugati pogány népek nem annyira a keresztyénségtől, mint inkább a tized fizetéstől irtóztak: másfelől érthetővé teszi a nyugati vagy latin püspökök nagyobb buzgóságát is a térítésben. A keleti egyháztól nem irtóztak annyira a pogány népek: (L. följebb) ámde a keleti, vagy görög püspökök nem is buzgólkodának szerfelett a térítésben. Sehol például egy nyomát sem találjuk annak, hogy bolgár térítő jött volna a magyarok közé az evangéliumot hirdetni, akár Simeon idejében (893—927.), s midőn a bolgárság államhatalma cárságra, s egyházi önállása patriarchaságra vergödék; akár Sz. István királyunk idejében is, amikor a bolgárság, ámbár a görög császár (II. Basilius 976—1025.) hatalma alá került, harminc püspökséget számlála, köztük egyet Bödönben, a bolgár érsekség Ochridában (Achrida) székelvén." Ethnográphia, 310.—11.11.