Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1909

II. A nemzeti elem az Árpádok művelődésében és iskolázásában. Irta Acsay Ferenc

— 57 — Csodálatos ellentmondás keletkezik. István a nemzetét fentartó törekvésében szembetalálkozik a nemzet egy részével. S hogy megmentse a magyarságot, némi idegen segítséggel, de nem teljesen idegen hatalommal, legyőzi a szembejövőket.

1 Mert békére volt szükségünk, mint azt belátta már Géza is,

2 hogy a nemzet zavartalanul fejlődhessék. E békét úgy szerzette meg legbiztosabban nemzetünk, ha fölvette a keresztyénséget. Fölvette tehát, hogy békésen haladhasson.

3 Egészen idegen, új nyomokon haladtunk ezentúl anyagi és szellemi művelődésünkben. A magyar nemzeti szellem, a magyar nyelv, az ősi oktatás, a régi szellemi harcosok versenytársakat kaptak a szellemi életben és látni fogjuk, hogy nem sokára föléjük is kerekednek az új versenytársak. Csak röviden érinthetjük a keresztyénség behozatalának nagyfontosságú tényét.

4 A fejedelemnek, királyok pártfogása alatt nem ugyan akadály nélkül, de gyorsan ment a munka. Vannak nyomai a keleti egyház törekvésének és terjeszkedésének nevezetesen a keleti irók adataiban, melyek szerint a keresztyén vallás első fecskéi keletről jöttek az új birodalomba.

5 Bulcsú és Gyula vezérek Géza fejedelmet megelőzőleg körülbelül félszázaddal vették fel a keresztyénséget.

6 E két fentemlített vezérnek a megtérése, mivel hosszasan tartózkodtak a görög császárság fővárosában, hihető. Valamint az is, hogy a keleti egyház térítésének az eredménye. El is fogadja a legtöbb történetíró. De mennyiben 1 „A nemzet megmentése a régi cultura elenyésztét vonta maga után, melyet ma már csak töredékeiben és romjaiban ismerhetni föl. Ha némely történetíróink, mint Jászay Pál, mély fájdalommal tekintették a dolgok e folyását, nem volt igazuk, mert minden haladásnak természetes következménye, hogy áldozatul kell esnie a régi rend kisebb-nagyobb részének.'

1 Bodnár Zs. i. m. I. 22. 1. Salamon F. az idegen segítségre ezeket mondja: „Még azt az állítmányt is olvastam valahol, hogy idegen német zsoldosokká! vitte ki (István) tervét. Hiszen próbálkozott Németország összes ereje Magyarországgal azon időkben, de nem boldogult. S most egynéhány lézengő „Ritter" (szokás szerint nem a javából) oly nagy hatalom lett volna ? S aztán politikai bölcsesség lett volna e „reformjait" idegen poroszlók használata által eleve megbuktatni, vagy magyarokkal vitte volna ki reformjait ? Szent István fegyveres ereje a várjobbágyok által volt túlnyomó az országban." A magyar hadi tört. a vezérek korában. 65. 1. 2 Géza keresztyénné léte tisztán politikai tény. „Suasu consortis suae Saroltae, fors etiam politicis rationibus inductus posita idololatria christianam religionem suscepit." Fuxhoffer-Czinnár : Monasteriologia. Pestini, 1858. 7. 1. 3 „Geysa und seine Sohn Stephan, der ihm in dieser Ansicht folgte, sahen ein, dass ein Anschluss an Deutschland nothwendig sei, und dieser konnte nur durch die Annahme des Christenthums geschehen

; nur dann waren sie in die Reihe der anerkannten Staaten getreten, mit denen ein Friede möglich und die von dem gewaltigen Schutze des Römischen Papstes bedeckt waren." Selig Cassel

: Magyarische Alterthümer. Berlin, 1848 17.1. 4 Kerékgyártó, i. m. I. 451.—85. 11. és Franki V., i. m. 293.-390. 11. 5 Budapesti Szemle, 1900. 72 1. 6 Lányi-Knauz, i. m. I. 254.-55. 11. Szilágyi S., Erdélyország tört. Pest, 1866. I. 13. 1.