Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1909

II. A nemzeti elem az Árpádok művelődésében és iskolázásában. Irta Acsay Ferenc

— 54 — Ép így nem lehet mondani, hogy az itt talált szlávok erősen keresztyének lettek volna. Egyedül Karácsonyi János mondja az itt talált keresztyéneket a hitben erőseknek, akik ezáltal megkönnyítették a magyarság megtérítését.

1 De különben általános a vélemény, hogy az itt talált szláv keresztyének, Cyrill és Methodius ültetvényei nagyon gyenge keresztyén virágok voltak.

2 Eltekintve attól, hogy az itt talált szláv, görög és egyéb keresztyének a keleti szertartásokat követték, melyek pedig sokkal előbb tudtak a nemzet szivéhez férkőzni,

3 s eltekintve továbbá ama körülménytől, hogy a szlávoknál, még a megkeresztelt szlávoknál is elég erős volt a nemzeti eszmékhez való vonzódás, — különösen az alsóbb osztályból származott papoknál: az újonnan megkeresztelt nép nem egy hamar, s nem szivesen mondott le régi kedvteléseiről. És ebben nem egy pap is példát adott, kik hasonlóképen visszapártoltak az ősi szokásokhoz. Hiszen nem is egyszer találkozunk a szlávoknál oly esettel, hogy a pap sikra száll amellett, hogy az egyházi szervezetben maradjon meg a szláv nyelv.

4 De eltekintve mindezektől, általánosan is az a vélemény, hogy a szlávoknál a keresztyénség gyenge lábon állott. A német Götz is azt mondja, hogy a szlávok keresztyénsége nem volt tartós, mert a pogány magyarokkal együtt raboltak.

5 Hasonlóképen a német-bajor papok már egyidejűleg azzal vádolják a szlávokat, hogy — „bérbe fogadtak egy csapat magyart, s a maguk embereit, akik csak álkeresztyének (pseudochristiani), megnyírván közéjük keverék, s azt a vegyes sereget azután a keresztyénekre uszíták, úgy hogy egész Pannoniánkban, mely legnagyobb tartományunk, alig találtatik kai tér vissza. Az avarok ellen is az vala Nagy Károly eljárása, hogy keresztyénekké tevén, főhatóságának elismerésére birja. A hódítás és térítés azonban nem mehetett visszahatás nélkül, a megkeresztelt fejedelmek és avarjaik vagy elhagyni kénytelenek a hitet, vagy életöket vesztik. Mégis hamar megszűnik minden ellenállás, az avarok keresztelködnek és hódolnak." Hunfalvy P. u. o 160. 1. 1 Szent István király élete. Budapest, 1904. 12. 1. 3 Cod. Dipl. I. 233. 1. A lappangó keresztyénség a pogánykorban nem fejlődhetett, s nem tudott megerősödni. 3 V. ö. Budapesti Szemle, 1900. 72. 1. 4 E dologban szembehelyezkednek magával Adalberttel is. Lányi-Knauz, i. m. I 186. 1. És ennek találjuk is emlékeit. 920 körül a királyné unokáját, Venczelt szláv könyvekből tanítja Methodius. S maga a pápa is ad némi engedményt. — „Jubemus tarnen — úgymond VIII. János pápa Szvatoplukhoz irt levelében, — ut in omnibus ecclesiis terrae vestrae propter maiorem honorificentiam Evangelium latiné legatur et postmodum Slavonica lingua translatum in auribus populi, latina verba non intelligentis, annuncietur" Cod. Dipl. I. 213. I. V. ö. Lányi-Knauz, i. m. I 62.-63. 11., 90.—91. 11. és u o. a jegyzeteket és 100. —101. 11. Már maguk ezek is elég bizonyítékok arra, hogy a keresztyénség a szlávoknál gyenge lábon állott. 8 Geschichte der Slavenapostel Konstantinus (Kyrillus) und Methodius. Gotha, 1897. 1.-272. 11.