Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1909

II. A nemzeti elem az Árpádok művelődésében és iskolázásában. Irta Acsay Ferenc

— 51 — örököse. — Választani kellett, s e választás kiható lett a nemzet egész további életére. — A kor, amelyben készült a nemzet e lépést megtenni, forrongott amúgy is és sok nemzet életének új irányt adott. Európa legtöbb államának egységes államélete ekkor volt át- és kialakulóban. A régi, idejüket már lejárt birodalmak és nemzetek kulturáját és szerepét új, ifjú nemzetek veszik át. És pedig némelyek nagy áron: nemzetiségük föláldozásával. — Mások épen ennek erősítésével.

1 A magyar nemzet lelkében nagy jövőt sejtett. Tanúbizonysága a történelem nem egy fényes lapja, amelyek hatalma tetőpontján mutatják be a magyart. Eme, lelkében meglevő nagy tehetségét az új szellemi vezetés mellett érvényesíteni tudta. Idegen műveltséget kellett befogadni, idegen, új vallás keretében. Erős munka volt, érezte az egész nemzet, fejedelmei is. Nem azért, mintha nem lett volna ereje és tapíntata ahhoz, hogy mint kell ez új állapotot megteremteni. Ez lehetetlen. Hiszen nem egy, nemcsak ezen első eset, hanem a nemzet hosszú, viszontagságokban gazdag történelme is mutatja, hogy a magyar nemzet fogékony lelkében megvan az eredeti tehetség az új szellemi irányok és kulturális mozgalmak iránt. Megvolt ez a fogékonyság a magyar lélekben a középkorban is, mely fogékonyságával annyiszor vissza tudta varázsolni eltörölt, vagy megakasztott szellemi életét. „A középkori magyar sokkal könnyebben volt megnyerhető, mintsem a középkori germán, köz- s nemzeti érdekeknek ... A magyar a közélet terén érezte magát otthonosnak."

2 Mástól féltek őseink. Említettem már előbb is, hogy őseink mindig, de különösen ez időben féltékenyen őrizték nemzeti létüket. Nemzetünk erős nemzeti érzését mégis egyidőre háttérbe szorítják a honalapítás nagyobb fontosságú dolgai.

3 Az volt ugyanis első sorban a fontos, mert kétséges vala, hogy meg tud-e itt a nemzet telepedni? Hiszen szorongatták már akkor is kétfelől, sőt a barbár keletről is veszélyek fenyegették lételét, szabadságát; de nyelvét, nemzeti érzetét akkor még semmi ármány nem környékezte.

4 így történhetett az, hogy egy időre megfeledkezett a nemzet nyelve fejlesztéséről. De mikor szükség 1 „Eszélyre és tapintatra vala szükség, hogy ezen átalakulás chaosában az elfoglalt ország birtoka biztosítassék. Eszközölhető-e ez kellő és azon időkhöz mért míveltség nélkül? Korántsem! E népben okvetlen nagy szellemi képességet kell föltételeznünk, mely oly nagyszerű munkára vállalkozik és azt oly eredményesen megofdja, mint ezt a honalapítók tevék." — Bartal Antal: A classica phil. . . . hazánkban. Akad. kiadv. 1874. 4. 1. 2 Hajnik: Magyar alkotni, és jog tört. az Árp. alatt. 1872. 111. 1. 3 „Nézetünk szerint — mondja Zoltvány Irén, — a nemzeti öntudat és az egységes haza érzelme soha erősebb és zavartalanabb nem volt, mint az Árpádkorban, s hogy a nemzeti szellem haladása, s a tudományban és irodalomban való hathatósabb megnyilatkozása mégis oly lassú és kései, ennek legfőbb okát országunk állami és főleg társadalmi szervezetének szintén lassú kialakulásában, másfelől a zavaros közviszonyokban találjuk." Erdélyi L., A pannonhalmi főapáts. tört. Budapest, I. 361. 1. 4 V. ö. I. fej. végét, 48. 1. 4*