Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1909

II. A nemzeti elem az Árpádok művelődésében és iskolázásában. Irta Acsay Ferenc

— 52 — lesz, azért is sikra száll. Most holt, élettelen kincse volt, melyből öntudatlanul merített a maga szellemi küzdelmeiben.

1 Az első részről eleget tett föladatának, fényesen megoldotta azt: hazát alapított.

2 Azt mondják, csak egyetlen módja volt európaivá levésünknek: csatlakozni műveltségünkben a nyugati szellemi kulturához és lehetőleg lépést is tartani annak a fejlődésével. Elismerem, hogy ez volt az egyedüli mód, de azért szabadjon szólanom e tényhez némi tájékoztatásul, hogy némely ellentétes véleményt is megismerjünk. Sajátságos önmegadása az emberi kutató észnek, mikor legtöbb történetírónk ellenvetés nélkül elfogadja a megdönthetetlennek kimondott véleményeket. Pedig máskor hogy szeretnek tudósaink kombinálni! S most, ez alkalommal épen helyén való volna. „A talaj hazánkban a művelődés befogadására el vala készítve, tovább fejlesztése csak a közművelődési eszközök tapintatos megválasztásától függ vala. Erre nézve elődeink előtt három út áll vala nyitva: vagy csak nemzeti alapon tovább fejlődni, vagy csatlakozni a görögkeleti birodalom kultúrájához, vagy követni a nyugati népeket közművelődési irányaikban. A politikai eszély az utolsót tartá előnyösebbnek, nézetem szerint a magyar nemzeti nyelv és szellemi művelődés veszélyeztetésével; de melyeket a nemzet politikai életének megmentésével és szilárdításával."

3 Kissé túloz érdemes tudósunk, midőn a nemzeti nyelv háttérbe szorítása mellett szellemi művelődésünk veszélyeztetését is említi. De jól esik szavait hallani, történetíróink egyetemes önmegadása mellett. Hasonló véleményt mond e dologban, s hasonlóképen túloz Kerékgyártó is, midőn úgy vélekedik, hogy a keleti kulturához való csatlakozásunk esetén — „a magyar nyelv tán nem fosztatott volna meg jogosultságától mindjárt a kereszténység terjedése kezdetén, s nem záratott volna ki egy részben az istentiszteletből, tanodából, a királyi udvarból, a kormány és törvényhozásból."

4 De hozzáteszi ő is, Bartal Antal végül idézett szavainak megfelelően, hogy ez esetben az ozmán birodalom alá kerültünk volna teljesen.

5 1 Hogy a magyarok már ekkor a X. század végén a nemzeti érzés és nemzeti nyelv nagy fontosságának mennyire tudatában voltak, mutatja Pilgrim passaui püspök levele VII. Benedek pápához, melyben megtudjuk, hogy a magyarok megkövetelték az itt talált szlávoktól, hogy tanulják a magyar nyelvet. Cod. Dipl. 1. 260.—66 11. 2 Szilágyi S., A magyar nemzet tört. Mill. kiad. II. 231. és köv. 11 3 Bartal Antal, i. m. 4.-5. 11. 4 1. m. I. 453. 1. V. ö. Bartal György, i. m. I. könyv: 203.—64. 11. 5 „A nemzet nem fejlődhetek nemzeti alapon: az iskola és törvénykezés, a kormányzat és tudomány az idegenszerű kultura jármát viseli. Természetes, hogy a dolgok azon fordulata mellett a görög befolyásnak hátrálnia kellett a kíméletlenül föllépő nyugati, a régi classicismus hagyományait lényegesen módosító befolyás előtt." Bartal A. u. o. V. ö. Johann Engel, Geschichte d. ung. Reichs. Wien, 1834. I. 107. 1.