Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1909

II. A nemzeti elem az Árpádok művelődésében és iskolázásában. Irta Acsay Ferenc

— 50 — A pogányság olyan jellemvonás volt, melyet le kellett vetni okvetlen, hogy beleilleszkedhessék a keresztyén államok sorába. De azért a pogány kultura még sokáig él, sőt még a keresztyénség erős terjedésekor és uralomra jutásakor is ott találjuk a pogány kulturát a keresztyén műveltség mellett párhuzamosan haladni. Alberik is azt mondja, hogy Sz. István korában az egész ország pogányszertartások szerint élt, s hogy — „a műveletlen és erőszakolt keresztyén a szent hit intő szózata ellen még visszarugdosna"

1 . . . Mert a térítés nagy munkája csak lassan indul meg. De a maga biztos menetében egyre hódítja meg a fiatal birodalom minden rétegét. Száz éve élt már a nemzet beékelve a keleti és nyugati birodalom közé. Géza fejedelem, helyesebben István fejedelem alatt kezdett európaiasodni,

2 de a nagy kulturális folyamatban, nagy elővigyázatra volt szüksége. Ha európaivá akart lenni, követni kellett más nemzetek példáját. Levetvén a nomád életmód emlékeit, ha nem is egyszerre, lassan, ha nem is az egész nemzet, annak minden rétege, — bárcsak kevesen, a műveltebbek megkezdték a nagy átalakulást.

3 Az a körülmény, hogy a nemzet előkelői vették fel a keresztyénséget, — az előkelők magasabb műveltségét, első sorban szélesebb látókörét igazolja.

4 Szükségképen azon nemzetek felé kellett a magyar nemzetnek is fordulnia, melyek e tekintetben példát nyújthattak. Melyek a szellemi műveltség hosszú pályáját már megfutották. Kettő volt ilyen Európában. A keleti birodalom, a görögség, — a nyugati, a római hagyományok 1 Szalay L. i. m. I. 221. 1. 59. j. 2 „A magyarok polgári életének valódi korszaka Sz. István uralkodásával kezdődik, kinek törvényeiben, fiához intézett oktatásaiban, az uralkodása alatt életbe lépett politikai és társadalmi intézményekben egészen új, a vezérek korában nem ismert irányelvekkel találkozunk." Vajda Gyula : Városaink befolyása a művelődésre, — A pesti piar. fögimn. ért. 1877—78. 41. 1. Nemzeti műveltségünk nem csekély kárára volt, mintegy lealacsonyította annak méltóságát, ha István latinul irt. Mennyire emelhette volna a nemzeti műveltséget és méltóságot, ha ez irányban is fölfogta volna a legigazabban nemzete érdekét és magyarul ir. Mennyivel nagyobb lenne ma a nemzet szemében. Mért nem tudta követni az angolok Nagy Alfrédját, ki a maga korában — 871—901. — nemzete irodalmának főápolója volt s már akkor a latin szellemi termékeket nemzeti köntösben adta népe számára, hogy ennek műveltségét nemzetivé tegye. Lubrich Á.: A nevelés tört. Budapest, 1876., 174.—75. 11. István irott törvényeiről és egyéb Írásbeli hagyományairól lévén szó, nem tehettem, hogy mindjárt most meg ne említsem e latin nyelvű fejedelmi irodalmi hagyományoknak a nemzeti szellem szempontjából a nemzeti műveltségre kiható hátrányos voltát. 3 Mint majd látni fogjuk, István térítési iránya és módja olyan, hogy azt — „felülről lefelé indította meg,... azért a katonaságot iparkodott megnyerni a keresztyénségnek. — (Ezért látja szívesen a német lovagokat. —) A néptől egyebet nem kivánt, mint hogy szabad bejövetelt engedjen a szerzeteseknek, azokat hallgassa, s ne bántalmazza. Erőszakosan nem térített, de nem is volt lanyha, mert ahol a szép szó nem használt, ott fenyegetett, hol ez sem, ott büntetett is." Balics L.: A róm. kath. egyh. tört. Magyarorsz. 1885. I. 9.—10. 11. U. o. 58. 1. 4 V. ö. előző f. 47.-48. 11. és Á. U. O. I. 64 1. Adalbert nevü főúrnak a XII. század elején könyvei voltak. Ugyan hány német főúr dicsekedhetett ezzel ugyanazon időben!