Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1909

II. A nemzeti elem az Árpádok művelődésében és iskolázásában. Irta Acsay Ferenc

II. A nemzeti nyelv és szellem a térítésben. Európa állapota az 1000. év körül. A nemzet körültekintése az új környezethez való illeszkedésben. A nemzet első föladata. Csatlakozás a nyugathoz. Egy kis ellenvetés: Bartal Antal, Kerékgyártó. Ausztria és az itt talált szlávok műveltsége és a honfoglaló magyarok. A keleti hatás erőtlensége. Az önálló nemzeti művelődés. Csatlakozás a nyugathoz: A keresztyén hit fölvétele. A keleti térítés nyomai és sikertelenségének okai. A nyugati térítés: Pilgrim, Adalbert. Géza előrelátása, István rákészültsége. Segítőtársai: Gellért. A Tisza vidékének a megtérítése. A térítés és a magyar nyelv: a tolmácsok. A nemzeti nyelv szerepe az átalakulásban; egyházi- és politikai függetlenségi törekvések az új hit felvételekor másutt és nálunk. A nemzeti nyelv és szellem nemzetiesítő hatalma. Ez az, amit mondani tudtunk a vezérek korából Magyarország műveltségi állapotáról. „Ennyi mindaz, mit a magyar őskor közneveléséről általában, különösen a serdülő ifjúság oktatásáról, mintegy ködfátyol alakban felmutathattunk. Csak valamivel több ez a puszta sejtelmeknél; de nem is csodálkozhatunk ezen, ha meggondoljuk, hogy a veszedelmes küzdésekkel járó többszöri költözés, valamint a folytonos hadviselés alatt idejük és alkalmuk épen nem volt sok jeles tehetséggel megáldott őseinknek a szellemi önképzés üdvös munkáját nagyobb mérvben kifejteni. Ez csak a keresztyénség gyámkarjai által sikerülhetett, midőn a béke malasztos ölén fejlődő keresztyén polgárisodás igényei szerint a magyar hajdankor szellemétől egészen különvált irányt vett a nemzeti élet."

1 Nemzetünk a lelkében rejlő eredeti szellemi erő segítségével folyton-folyvást haladt előre s e haladásában megkapta segítő társul a keresztyénséget. Az Európába beköltözött és itt meg is telepedett magyarság száz esztendő leforgása után kezdett simulni Európához, környezetéhez. Épen abban az időben, amikor Európában béke és nyugalom volt a terjedő keresztyénség életében. Amikor még nem törtek ki a küzdelmek a pápa és a császár, kelet és nyugat között. „E kis szünet — irja Bocsor István — a XI. század eleje, a vakbuzgalom és az istenbéke kora, volt azon időpont, melyben a megalakult Magyarország európai társai közé belépett, tehát legalkalmasabb korszak arra, hogy egy pogány állam a keresztyénséget fölvegye, s minden viszonyaival az akkori polgárisultsághoz simuljon."

2 1 Vass József, i. m. 18. L * I. m. I. 46. 1. 4