Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1909

II. A nemzeti elem az Árpádok művelődésében és iskolázásában. Irta Acsay Ferenc

— 48 — Ezek után bizonyos, hogy a nemzet nem lehetett barbár „és hogy épen ... az Európába költözködő népek közül kevés mutathatja elő ókori műveltségének ily díszes nemeslevelét, milyent a byzanti két tudós császár a magyarok számára híres irodalmi munkájában kiállított... Az ő leírásaik és tudósításaik... a magyar élőkor polgárosodása . . . jellemzésére még mindig a legszebb új lapokat szolgáltatják."

1 De a legfényesebb tanújele a nemzeti műveltség magas állásának a keresztyénség gyors befogadása. Még a német Írók is, kik tudvalevőleg a legnagyobb örömmel ócsárolják a vezérek korabeli magyarságot, még ezek is kénytelenek elismerni, hogy a keresztyénség befogadása példátlan tünemény.E nemzet sohasem volt türelmetlen idegen vallásokkal szemben, épen a vele született lelki kiválóságnál fogva. Ez nagyban elősegítette a keresztyénség fölvételét és terjesztését.

3 És mivel a magyar népet csak vadász és halász népnek hitték a nyugatiak, nem tudják megfejteni, hogy ezen alacsony szellemi nívóból hogyan tudott oly rövid idő alatt belépni a magasabb műveltségi állapotokkba, megtartván egyensúlyát úgy bent, mint künt.

4 Bizony nem is lehet ezt megmagyarázni, hanem csak úgy, ha elfogadjuk a föntebb vázolt műveltségi állapotokat. De ezzel elérkeztünk a magyar nemzet történetének egyik epochalis pontjához. A régi — „magyar államtest kötelékei már fel voltak bontva és a magyar nemzet, hogy álladalmi életét folytathassa, újabb szervezetet igényelt és pedig olyast, mely a megváltozott viszonyokhoz képest Európában való békés fennmaradásának föltételeit nyújtsa és biztosítsa. E végre kellett, hogy a magyar simuljon az őt környező népek eszméihez és szokásaihoz, mert hisz csakis bizonyos fokig egyirányú, vagy legalább is a főirányokra nézve éles ellentétben nem álló civilizációval biró népek között képzelhető a békés fenmaradás és fejlődésüket közvetítő kölcsönhatás"

5. 1 Ipolyi Kisebb munkái, Ili. 494. 1. és u. o. 48G. és köv. 1.; Franki, i. h. 229—30. 11.; Bartal György, i. h. I. k. 149 1. '' Selig Cassel

: Magyarische Alterthiimer. Berlin, 1848. 20. 1. 3 „Nur in jenen östlichen Staaten namentlich in dem der Chazaren und auch in dem der Magyaren herrschte jene merkwürdige Duldung aller Religion spartheien". Selig Cassel, i. h. 12—13. 11. 4 V. ö. Büdinger, Österreichische Geschichte bis zum Ausg. des XIII. Jahrh. 1858., 405, 411. 11. 5 Hajnik J., i. h. 83. 1.