Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1909

II. A nemzeti elem az Árpádok művelődésében és iskolázásában. Irta Acsay Ferenc

— 47 — mekkel: pl. a szomszéd Perzsiával, az említett bolgárokkal és kozárokkal.

1 Már vándorlásukban sem volt ismeretlen a magyarok előtt a keresztyén vallás.De azért azt, amit Katona mond, hogy Pilgrim német püspök azért tudhatott Géza fejedelem alatt 5000 magyart megtéríteni, mert a magyarok Géza idejében már latinul tanultak, amely ferde véleményt elfogadhatónak tartott Fessler is, — mondom, Katona e véleményét elfogadni lehetetlen.

3 Ugyan mikor lett volna ideje a kalandozó magyarnak latinul tanulni ? Géza fejedelem idejéig folyton kalandoztak, még azt sem tudták, végleges lesz-e ez új hazájuk; műveltségük s erkölcsi életük iránya is a régi maradt. Hiszen az egyes törzsek még olyan önálló életet éltek, hogy tetteiket nem a nemzeti érzés irányította, mert az a X. században még csak csirájában volt meg; hanem a törzsérzet, mely a honfoglalásnál volt a legfeltűnőbb.

4 Ilyen erős nemzeti korszakban gondolni sem lehet oly idegen műveltség terjedésére, mely a nemzet jelen gondolkodásával ellentétes. Gondolni sem lehet a latin nyelvre, hogy az lett volna a műveltség terjesztő eszköze. Még a keresztyén művelődés kezdő iskoláiban is kevés latin szó lehetett hallható. E kor a tiszta magyar műveltség önálló, magában fejlődő korszaka tisztán ősi alapon, hogy úgy mondjam ázsiai alapon. Hogy lassan fejlődött: a sok kalandozás az oka. Géza fejedelemségének a végén alakul át a nemzet gondolkodása annyiban, hogy ezen erős kezű és összpontosításra törekvő fejedelem idejében az ősi nemzeti szervezet lényeges elemei, mint a törzsfők hatalma, a törzsélet, a nemzetgyűlés kezdenek átalakulni és részben elenyészni. Az egyeduralkodás pedig kialakulni.

5 1 „Műveltségűk, való igaz, nem a keresztény, európai műveltség volt; s azért ennek mérlegét sem alkalmazhatjuk reájuk: de valamint álladalmi életök érett, egészséges értelmökről, úgy erkölcsi viszonyaik a míveltség bizonyos fokáról tesznek tanúságot." Horváth M., Magyarország tört. 1. 66. 1. „Legum apud Hungaros sub Ducibus capita, non aliqua non ineruditorum iudicia temporum, sed cumulatissima repraesentant sagacis bonaeque mentis ac ingenii, civibus specimina ... Ita ego; alii, hoc velim unum demonstratum existiment: Hungáriám nec sub Ducibus fuisse barbarain." Bartal György, i. h. 1. könyv, 149. 1. 2 Szalay L., i. h. I. 54.-55. 11.; Kerékgyártó, i. h. I. 475.-76. 11. 8 Már Bartal György így ir erre vonatkozólag: „Nimis iam multo plus praetendunt Katona, Fessler, qui Hungaros potius linguam latinam religionis causa familiarem sibi reddidisse existimant contra quam praecones exteros decuit hungaricam." 1. h. I. könyv, 166.1. 4 Hajnik Imre: A magyar alkotmány és jog az Árpádok alatt. Budapest, 1872. 74. 1. V. ö. u. o. 110.—12., 318. és köv. 11. G L. Salamon F. ellenkező bizonyítását: A magyar hadi tört. a vezérek kor. 31. és köv. 45. 11. Salamon épen a hadi szervezetben látja a vezérek korában a legmonarchikusabb vonást. Meg volt — úgymond — régente a törzs-szerkezet, de a nemzetiségi rendszer nem volt kifejlődve. Salamon, i. m. 17., 61—62. 11. Már a IX. században meggyengült — Salamon szerint — e törzsszerkezet, sőt még a vezérek korában meg is szűnik, s „helyébe nagyobb politicai és katonai községek állottak elő." U. o. 35., 48. 11. Szalay L. pedig e tekintetben így ir: „A törzsök szellem ez irányban (hadi sereg) még István alatt is ép életerővel lüktette át a nemzet ereit, s én nem tudom magammal elhitetni, hogy nagy Károly capitularéi Istvánnak sinormértékiil szolgáltak volna ez ügy körüli intézkedéseiben. Őseink valószínűleg még ez időben is még az egyes nemzetségi zászlók alatt küzdöttek". I. h. I. 115. 1.