Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1909

II. A nemzeti elem az Árpádok művelődésében és iskolázásában. Irta Acsay Ferenc

— 46 — lői ? Ha volt az oktatásnak, tanításnak bármifele árnyalata, kik voltak e kezdetleges oktatás ügybuzgó munkásai ? „Ha emlékeinkben nyomozzuk a kielégítő, megnyugtató választ, alig jutunk parányi eredményhez is. Itt egyedül a behozás (inductio) utján boldogulhatunk." 1 Tehát kombinálnunk kell. Vagyis egy valószínű véleményt kell mondanunk. Ez pedig nem lehet egyéb, mint amit Vass J., s már előtte Kerékgyártó mondott és ami manapság már úgyis általános meggyőződés, hogy a magyar nemzet első oktatói és nevelői a táltosoknak nevezett papok voltak. A papok, mint a vallás szolgái, kitűnő tiszteletben állottak nálok.

2 Tekintélyök rendkívüli volt.

;

i Az áldozattételeken kívül főleg az ifjúság képzésével foglalkoztak.

4 Ilyen eredményre jutunk a józan ész okoskodásával. Nem sok, biztos adat semmi, de őseink egyéb, hiteles forrásokból ismert műveltségi állapotukból jogos következtetés. Tetteik és hirük, mellyel betöltötték Európát, családi életük tisztasága, vallásuk józansága a szellemi képzést, a tanítást, nevelést szükségképen föltételezi.

5 El lehet mondani, hogy volt bizonyos út-mód, melylyel műveltséget és ismereteket sajátítottak el, csak épen azt az utat-módot nem tudjuk. Hiszen Toldy, bár a X. század szellemi életének semmi emléke sincs, mégis ugyancsak e század szellemi életének kiváló képét adja." Ép ezért, bár a X. század nevelési, művelődési tényezőit nem ismerjük, létezésüket tagadni nem lehet. Nem lehet bennünket félreérteni! Nevetséges volna azt állítanunk, hogy a nomád magyar nemzet az új hazában egyszerre a civilizáció oly fokára emelkedett, hogy régi életmódjával egyszerre, a nemzettest minden rétegében szakított volna. De viszont nevetséges volna azt mondani is, hogy a nemzet, mihelyt nem harcolt, csak vadászott, halászott.

7 Mert emlékeink szűkszavúsága és a belső-külső élet egybevetése, az ebből való következtetés meggyőz bennünket, hogy a nemzet már régebben érintkezhetett nagyobb műveltségű ele1 Vass József i. h. 15. 1. 2 Horváth M., Magyarország tört. 1. 53.—54. 11. Theophylaktos is említi a magyarok papjait i. h. a „Ahol a népnél a vallásos elem gazdag kifejlésre jutott, ott szükségképen egy elkülönített papi osztálynak kellett alakulnia, mely egyszersmind minden magasabb és szellemi érdek őrévé lett." Flegler S.—Szinnyei J., A magyar történetírás történelme. Budapest, 1877. 4., 6. 1. 4 Vass J. i. h. 16. 1. Ipolyi szerint a táltos szóban benne rejlik a bölcsesség, tanítás és tudás fogalma. Magyar mythol. 447.-48. 1. Kerékgyártó is elfogadja Ipolyi ez okoskodását, hogy e táltosokat illeti „kétségtelenül a tanítás és tanács". I. h. 436. 1., v. ö. Vass J. i. h. 16.—17. 11. „Az ő szellemi birtokuk volt a tan és tanítás, a tana és tanács; ezen tant az őskorban ... a dana foglalta magában, miáltal a nem irt szó a legélénkebben tartathatik fenn és terjesztethetik szét, mely azért nem csupán taníttatott, de inkább daloltatott és aszerint annak természetes dalosai, mint általában a daljósok is ők voltak." Vass J., i. h. 5 Franki, i. h. 206.—207., 219.—230. 1. K A magyarok műveltségi állapotja a keresztyénség fölvétele előtt. Új Magyar Muzeum 1850. 1., A magyar nemz. írod. tört. 1. 19., 24. 11. és a Magyar költ. tört. 1. 16. 1. 7 V. ö. Sebestyén Gyula, i. h.