Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1909

II. A nemzeti elem az Árpádok művelődésében és iskolázásában. Irta Acsay Ferenc

— 45 — rok, bár c vallásokat ismerték az érintkezésből, pogányok valának. „Vallásuk józan és nagyszerű. Alig áll egyébből, mint a természet szembetűnő nagy alaperőinek imádásából, amelyek itt-ott elszórva, szellemi jelenségekben mutatkoznak és ámbár e hit épen nem nélkülözött minden képleges és személyesítő felfogást, mint némelyek állítják, az mégis csak nagyon gyengén jelentkezett. Az istenség sehol sem intézi közvetlenül a halandók életét és sorsát; a? csodálatos és emberfeletti elem gyéren szerepel."

1 Ez a természetes, racionális vallásos felfogás természetes szellemi képzettségre vall. Azonkívül egyéb vallások megismerése bizonyos műveltségi fokozatot eredményez. S valóban a kozárok és még inkább a bolgárok, bár mindketten félig-meddig nomád népek voltak, foglalkoztak iparral, kereskedelemmel, földműveléssel. Volt valami rendezettebb állami, társadalmi és művelődési életük, hiszen — „a kezdetleges fokon álló népeknél is van valami társadalmi szervezet."

2 Ezektől igen sokat tanultak a magyarok; annál inkább, mert mind a két nemzet hatalmas volt és a magyarok előtt nagy volt tekintélyük.

3 Tehát nem jött be a magyar az új hazába annyira „semmi műveltséggel". De az bizonyos, hogy letelepülve itt kezdi meg rendszeresebben a földművelő életet. Ezt öt évvel későbben maga Horváth M. is elismeri. Mikor is összehasonlítván a magyarok e korbeli műveltségét Európa műveltségével, azon eredményre jut, hogy őseink egy cseppet sem voltak hátrább a műveltségben más népeknél.

4 Mert nemcsak harcoltak a magyarok szakadatlanul. — A békében az ifjúságot nevelték, a csaiádi élet örömeit élvezték,

r' és a szellemi foglalkozás is elég tért foglalhatott el életükben. Államalkotó ereje, melyet bámulva csodálhat a kutató, rendszeres társadalmi életet tételez föl, mely egyúttal éltető szelleme, Vámbéry szerint is, fennmaradásának.

0 Azon nemzet vezérei, kik harci kalandjaikban elszágultak egész a Pyreneusokig, nem lehettek barbárok olyan értelemben, mint ellenségeink emlegetik. Barbár dolgokat müveitek ? Hát az a germán-spanyol csapat, mely a XVI. század elején Rómát kifosztotta, Itáliát végig pusztította, és mely barbarizmusnak Róma kilenc hónapon át martaléka volt, nem látott életében iskolát, nem volt része nevelésben?

7 Ha tehát volt a vezérek korának szellemi élete, kik voltak annak müve1 Flegler-Szinnyei, i. m. 5 — 6. 11. 2 Szinnyei J. i, m. 44. 1. 3 V. ö. Hunfalvy: Ethnographia 204.—5., 264. 11. Kohn Sámuel: A zsidók története Magyarországon. Budapest, 1884. 4 Párhuzam stb. . . . 1847. — V. ö. Franki: i. h. (A magyar nemz. mfív. ált. vázlata. Pest, 1861.) 5 V. ö. Sebestyén Gyula: Az Árpádok története. Budapest, 1895. 45., 49. és köv. II. 6 V. ö. Vámbéry Ármin: A magyarok eredete. Budapest, 1882. 208.—209. 11. és Szinnyei J. i. m. 31. 1. — 53. 1. 7 John Karl Sismondi: A renaissance Olaszországban. Budapest, 1881. I. 316.—17.11,