Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1909

II. A nemzeti elem az Árpádok művelődésében és iskolázásában. Irta Acsay Ferenc

— 39 — ezüsttel voltak cifrázva.

1 A menyasszony hozománya is, szintén Gardézí szavai szerint, selyem szövet és egyéb fényes ruházkodási cikk volt.

3 Bölcs Leó is pompakedvelőknek mondja a magyarokat.

3 Nagyon szerették, — ezt meg már Ibn Rosteh mondja, — a csillogó szöveteket. De épen ez a nagy fényűzés a ruházkodásukban szükségképen magával hozta, hogy több iparág is ki volt fejlődve a magyaroknál. Nem különben van nyoma a kereskedésnek is.

4 Az bizonyos, hogy valami nagyobb fokú szellemi műveltségről nem beszélhetünk. Csekély lehetett az, mert épen az örökös harcok más irányba terelték a nemzet teremtő erejét/

1 Fenkölt szellemüeknek, lovagiasaknak mondják őket a keleti, még a nyugati irók is. Erkölcsi erejüknek, lelki gazdagságuknak sokszor adják tanújelét. „A magyar pogány korában sem volt minden szellemi fejlettség, polgáriasodás és művészet nélküli csorda, sőt inkább harcias ugyan, de lovagias, nyilt SZÍVŰ, vallási és társadalmi helyes nézetekkel."

0 Katonától az első História critica Írójától napjainkig, s még ezután is fontos kötelessége volt és lesz mindenkor a magyar történetirónak, hogy megcáfolja ellenségeink elfogult, rosszakaratú ítéleteit. És a nap-nap után fölszinre került újabb adatok és bizonyságok ezt meg is teszik. Mily kevés körültekintést tételez föl némely idegen történetíró az örökösen harcban álló magyarnál, mikor fölteszik, hogy a németek minden pillanatban megsemmisíthették volna a magyarokat.

7 Megemlékezvén az említett krónikák művelődésünkről, a magyar nemzet főfoglalkozását, a hadviselést tárgyalják a legszívesebben. És utánuk a kutató, ha szellemi életükről akar irni, kénytelen kombinálni, vagy hypothezisekből kiindulni, mert szó nélkül nem lehet hagyni a legrégibb kor műveltségét sem. Volt, ami volt. Nem lévén, amire támaszkodjunk, természetes, hogy egy kis rosszakarattal nemzetünk első történelmi korszakából mindent le lehet tagadni; de viszont kisebb-nagyobb elfogultsággal olyan dolgokat tulajdoníthatunk a vezérek korszakának, mit a maga mértékére leszállítani a lelkiismeretes történetíró föladata. Szárnyát kell tehát szegni a csapongni vágyó képzelemnek, — „mely közönségesen ragyogóbb fényben, derültebb állapotban színezi ki azt, mit a rideg való természetes mivoltában ábrázol".

8 1 A magyar honfogl. kútfői, 172. 1. 2 U. o. 3 U. o. 33. 1. V. ö. u. o. 169.—70. 11. 4 Ibn Rosteh cserekereskedést említ. U. o. 5 Bocsor István, Magyarország történelme, különös tekintettel a jogfejlésre. Pápa, 1861. I. 37. 1. f

i Toldy Ferenc, Magyar költészet története. Pest, 1858. I. 14., 18. 11. 7 Dümmler, Pilgrim von Passau und Erzbisthum Lorch. Leipzig, 1854. 69. 1., Hunfalvy P., i. m. 317 —18. 11., 16. j. 8 Vass J. i. m. IX. 1.