Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1909

II. A nemzeti elem az Árpádok művelődésében és iskolázásában. Irta Acsay Ferenc

- 38 — A magyar pogánykor műveltségének emlékeit elsősorban a keleti, meg a nyugati krónikák tartották fenn 1 Persze csak nagyon szórványosan: idegenek és papok voltak.

2 Ezek a külföldi krónikások a magyar nemzetről elsősorban mint harcoló népről szólnak. Szellemi műveltségét nem is kutatják mélyebben, azt silánynak, semminek tartják.

3 Pedig a Leótól magasztalt hadi tudományunk legszebb bizonyíték némi szellemi műveltségünkről. Visszatükrözi ez politikai és társadalmi életünket.

4 „Látjuk ebből (hadi életünkből) nem kevésbbé, mint a vérszerződésnél meghatározott nemzeti alkotmányból, . . . hogy eleink még sem voltak oly vad csordák, minőknek őket az előttük remegő, őket mint ellenséget gyűlölő, elfogult nyugati irók ábrázolják."

5 Némi műveltséget mutat még ama körülmény, hogy az ércekkel bánni tudtak. Valószínűleg fényes ruházkodásuknak okáért." Az a körülmény, hogy nemcsak a föltétlenül szükséges cikkeket szerezték be, hanem a fényűzési dolgokat is kedvelték, hiúnak, pompakedvelőnek mutatja a nemzetet. És valóban emellett tesz' tanúságot Gardézi, aki fölemlíti, hogy a magyarok ruhája színes selyem szövetből volt, hogy fegyvereik egyetlen eredeti törvényt, belföldi oklevelet, hazánkfiától eredő egykorú tudósítást, vagy csak egy sornyi magyar nyelven szerkesztett jegyzetet sem birunk, s hogy e tetemes hézagot a külföldi, részben úgy is gyanús hitelű krónikák, vagy honosainknak egy vagy több századdal később szerkesztett hézagos tudósításai nem pótolhatják." Kerékgyártó, i. m. 1. 397. és 4. 1. Szabó Károly is panaszkodik, hogy — „azon adatok, melyeket nemzetünk régibb történetéről évkönyveinkben följegyezve találunk, csak mondai alapokon nyugosznak, s egyes részleteikben a figyelmes történetnyomozók által kellő birálat mellett használhatók ugyan, ... de részint annyira általánosságban vannak odavetve, részint pedig oly hézagosak és összefüggéstelenek, hogy azokból az Árpád alatt hont alkotott magyarság múltját történeti bizonyossággal vázolnunk nem lehet." Csengery, Budapesti Szemle, 1853. III. 264. 1. Magyar vezérek kora. — „Nagyon kevés az, amit a magyaroknak honfoglalás előtti és honfoglaláskori műveltségéről a legrégibb forrásmunkákban följegyezve találunk. Az archeológiai leletek pedig a műveltségnek csak bizonyos körére szorítkoznak." Szinnyei József, A magyarság eredete, nyelve és honfoglaláskori műveltsége. Budapest, 1910. Olcsó kvt. 1569.—71. sz. 53—54. 11. 1 A magyar honfoglalás kútfői. Budapest, 1900. a „A magyar nemzet belviszonyairól Európába, s névszerint Pannoniába érkezésétől a tizedik század végéig, midőn a keresztséget fölvette, s a műveltség és politikai élet új stadiumába lépett, csak egyes, kissé gyér vonások maradtak reánk a byzanci és nyugati íróknál, s legrégiebb chronistáinknál, mikből magunknak egészet alkotni csak a képzelődés és hozzávetés segédével, — mik tudnivalóképen könnyen tévútra vezethetnek bennünket, — lehetséges." Szalay László, Magyarország tört. Lipcse, 1852. 48. 1. 3 „Die auf der tiefsten Stufe stehenden Magyaren", mondja rólunk Miklósich F. Die slavischen Elemente in Magyar. Wien, 1871, 5. 1. 4 Salamon Ferenc. A magyar hadi tört. a. vezérek kor. Budapest, 1877. 30., 45. és köv. 11.; Horváth Mihály, Magyarorsz. tört. Pest, 1860. I. 23.-25., 50. 11. 5 V. ö. Horváth M. i. m. 40. 1.; Szalay L. i. m. 1862,-i kiadás I. 5. és köv., 48.-49. 11. 6 Hunfalvy Pál, Ethnographia. Budapest, 1876., 269. 1.; Miklósich F. i. h.