Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1909

I. Kocsi Csergő Bálint rektori beszédei. Közli Thury Etele

— 32 — magukviselő szemérmetességével megelégítette. Mely fenyítéknek keménysége erre való volt, hogy kinek-kinek természete az ő tökéletes épségében megmaradván, semmi gonoszságtól megne vesztegettetnék, hanem midőn a tisztességes tudományok tanulásának ideje eljönne, akár a vitézi dolognak, akár a törvényes állapotnak, akár az ékesszólásnak gyakorlására volna hajlandósága, azokat teljes elmével, egyedül és egészben megfogná, beszívná és bevenné. Most pedig — úgymond — a született kisded valami hitvány görög szolgáló dajkára bizattatik, ez után az egész házban leggyakortább, alábbvaló szolga gondviselése alá, — aki másképen is semmi hasznos szolgálatra nem alkalmatos — adatik, ezeknek hazugságuk és rendeletlen erkölcsükkel a gyenge és tudatlan elmék mindjárt megvesztegettetnek. Az egész házban is senkinek nincsen arra gondja, hogy a kisded az Úr előtt mit szóljon, avagy mit cselekedjék. Ami nagyobb, a szülék is magzatjukat se jámborságra, se szelídségre nem szoktatják, hanem rosszaságnak és szabados életnek bocsátják, mely által a szemtelenség, szüléjüknek és másoknak megutálása beléjük avik. Ezeket és ezeknél többeket is számlál Tacitus elöl, amelyek mind a tisztességes tudományoknak, mind az ékesen szólásnak régi dicséretétől megfosztották a rómaiakat. Hát minket szegény magyarokat, valyon mi fosztott meg a régi magyarokban tündöklő és fénylő jócselekedeteknek, legközelebb az evangéliomi igazság szerint való vallásunknak dicséretes buzgóságától ? Mi az oka nemzetünkben a nagy temérdek tudatlanságnak és a hittől való átkozott gyakor szakadásnak ? Mi az oka sok nemesi, uri, grófi s fejedelmi famíliáknak, igaz hitünktől és vallásunktól való, soha meg nem siratható eltávozásának? Bizonyára azt mondhatjuk mi is Tacitussal, hogy ennek oka a szülőknek gondatlansága, a jó és hűséges tanítóknak nemzetünkben, a nagy gondviseletlenség miatt lett megfogyatkozása és a régi jó szokásnak az ifjúság nevelésében hátrahagyása. Mert jóllehet tudnák azok, akiknek a scholáknak és abban a tanulóknak és tanítóknak fogyatkozás nélkül való gondviselésükre legelsőben és kiváltképen kellett volna vigyázni, tudnák mondom azt, hogy a scholák az eklézsiának és politiának művhelyei, amelyekben, a haza szolgálatjára termett hasznos fiaknak el kellene készíttetni, tudnák azt, hogy a scholák veteményes kertek, melyekben a nagy reménységü nemes elemeknek, az öregeknek mind helyükben, mind tisztükben, jövendőbeli successiora kellenék neveltetni: mindazonáltal mégis a scholáknak gyarapításában, a tanulóknak és tanítóknak rendes és minden jóktól kívánandó állapotjának feltalálásában és gyámolításában köteles tisztüket el mulatták, sőt ami sajnálandóbb, az igazságnak ilyen tapasztalható világosságában is elmulatják, olyannyira, hogy a miképpen a Saul idejében az Izráel népének a filiszteusokhoz kellenék menniek, az ő szántó vasuk, kapájuk, fejszéjük és ásójuk élesíteni: úgy a magyar Izraelben levő nemes elméknek, amaz lelki filiszteusoknak meg-