Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1909

I. Kocsi Csergő Bálint rektori beszédei. Közli Thury Etele

- 33 — dühödt seregéhez kellett hitünknek s igaz vallásunknak nagy gyalázatjára és kimondhatatlan kárára folyamodni valami tudománykájuknak öregbítésére. De bizonyára nem volt ezen tudománynak öregbítése, hanem halálos méregnek beszívása, melynek mérge már majd megfojtja teljességgel szegény hazánkat. Maguk menthetőbbek volnának nyilván sok atyák, ha azon gyermekeknek, kiket lelkük veszedelmére a jézsuiták scholájukba küldöttenek, kicsiny korukban maguk kezével metszették volna meg torkukat, mert így fiuknak csak testük ellen, de amúgy mind testüknek, mind pedig leiküknek örök boldogsága ellen vétkeznek. Hanemha ebből vennének maguknak vigasztalást, hogy most nem maguk erőszakos kezével ölik meg magzatjukat. De nyomorult vigasztalás ez. Mert midőn megengeded fiadnak, hogy méreggel elegyített ételt egyék, avagy nem te vagy-e veszedelmének oka ? Midőn a nyilvánvaló ellenség mezejére küldöd gyermekedet, hogy ott minden oltalom és fegyver nélkül sétáljon, avagy nem te vagy-e veszedelmének oka ? A jézsuita tanítás bizony méreggel megelegyített étel, oltalmazd hát magzatodat tőle. Az ő scholája nyilván ellenséges mező, védelmezd hát magzatidat tőle ! Csak ezekből is megtetszenek, mely szükséges és használatos legyen a fiuknak az ő idejükben istenfélő tudós tanítóikról és rendes erkölcsű társaikról gondot viselni, és mely ártalmas legyen azokat hamis tanítókra, mint annyi ragadozó farkasokra bizni. De hogy annál inkább a jó tanítóknak szükséges voltát megfoghassátok, csak némely dolgokat múlóban említek, melyeknek előszámlálásában, a ti megszokott békességes hallgatástokat kivánom. Nem elég hát a fiak neveléséhez a szülék példája és a kegyességre való szoktatása, de arra is gondjuk legyen, hogy jó tanítómesterei, jó társai legyenek a gyermekeknek és oly emberektül neveltessenek, olyakkal társalkodjanak, kik el ne oltsák azt a szikrát, melyet a szülék oktatása beléjük oltott. Mivel amint mondja Sallustius: Amiképpen a kövér földet, ha jól miveled, termékeny leszen; ha mívelését félben szakasztod, lapuval, vadóccal és tövissel fordul fel, így az ifjú elméket, ha jól tanítod, jókká, ha resten, rosszakká lesznek. Melyre nézve mondja vala Plutarchusnál Crates filozofus: Ha lehetséges volna — úgymond — hogy meghallattathatnám minden emberektől, egy toronyba fel mennék és tele torokkal ezt kiáltanám, hova rohantok emberek, akik a pénzgyüjtésről szorgalmatosak vagytok, de gyermekiek nevelését elmulasztjátok (Plutarch, de librorum Educ.) Esztelenség ugyanis azokban, akik oly ember gondviselése (alá) adják fiukat, akire csak egy hitvány lovukat sem biznák ! Gondatlanságnak nevezi Aranyszájú Szent János, hogy falunkat és szántóföldeinket szorgalmatos vigyázóra bizzuk, fiaink gondviselését utolsó dolognak tartjuk. Bezzeg kiilömben értettenek effelől a régiek. Plátó azt mondja vala, hogy a tisztességes helyen születtek, midőn dicséretesen neveltetnek fel, 3