Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1909

I. Kocsi Csergő Bálint rektori beszédei. Közli Thury Etele

— 31 — anya fia előtt, hanem csak amit Isten dicsér, csak ami idvességre viszen, hogy a gyermek kisded korától fogva azt kívánja és keresse amit hallott hogy dicsért és neki kivánt édes anyja. Ti pedig jó fiuk, szüléknek öröme és házatoknak reménysége, engedelmesek legyetek az Urban a ti szüléiteknek és mindazoknak, akik tinéktek szüléitek után kegyes oktatóitok, azoknak intésüket, dorgálásukat örömmel vegyétek, mert aki szüléinek és kegyes tanítóinak szomorúságára és terhére vagyon, amaz attya nevető istentelen Chamnak és amaz édes attyát kesergető megvettetett Ezsaunak kárhozatos útját nyomdossa. Minek előtte megfertőztetnétek magatokat a világnak undok szerelmével, annak előtte szenteljétek magatokat a Christusnak, és amint a bölcs mondja reggel vessetek jó magot ifjuságtok virágjába, (Eccl. 12: 6. 9; 12: 11.) és kisded korotokban gondolkodjatok teremtőtökről. Rettenetes átokkal súlyt azt Isten Malachiásnál az olyan gonosz embernek fejéhez, akinek midőn vagyon az ő nyájában friss áldozatra való kos, mégis az Urnák hitvánnyal, sántával és beteggel áldozik. Ha ezen prófécia lelki értelem szerint ti reátok illik, mennyivel inkább átok alá vettetve maradtok ti, ha bűnök rutságíval megfertőztetett ifjúságnak törődött vénségét tartjátok számára és nem a ti életeteknek ártatlan tisztaságával áldozandotok ő neki. 6. 1680 szeptember 1-én az őszi közvizsgálat alkalmával tartott beszéd arról, hogy a gyermekeknek jó tanítómesterükről és társaikról gondot kell viselni. Oratio III. de recta iuventutis educatione, habita Papae tempore examinationis autnmnalis. Mensis Septembers 1. (1680.) Cornelius Tacitusnál emlékezetre való dolgot olvasunk, midőn azt kérdi, mi az oka, hogy már az ő idejében is, mind az ékesen szólásnak, mind pedig, más tisztességes tudományoknak bővsége és régi dicsőssége, a rómaiknál megfogyatkozott volna ? (In Dialogo de oratore.) Ennek okának lenni mondja az ifjúságnak restségét, a szüléknek gondatlanságát, a tanítóknak tudatlanságát, a régi jó szokásnak az ifjúságnak nevelésében hátrahagyását, mert amint ott mondja, a régieknek a gyermek nevelésben ez volt rendtartásuk, hogy az ő tiszta ágyból származott gyermeküket, nem valami pénzen vett dajkának házában, hanem az ő tulajdon anyjának ölében és kebelében akarták, hogy neveltessék, az után pedig az ő rokonságuk közül olyanra bizattatott, akinek rendes és megpróbáltatott erkölcse által az egész házi cselédnek gyermeke igazgattatott. Ennek előtte nem volt szabad olyat mondani, amely rút volt a kimondásra, annyival is inkább cselekedni olyat, melynek cselekedeteiben illetlenség volna. Sőt nem csak tudományukat, de még a dologtól való megszűnésben remissiojukat és játékjukat is szemérmes maguk viselésével és