Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1909

I. Kocsi Csergő Bálint rektori beszédei. Közli Thury Etele

— 26 — tanulnak az emberek példából, hogy sem parancsolásból. Ugyanis aki jót tanít és külömbet cselekeszik, egy kézzel a tanulót Istenhez vonsza, mással pedig az ördöghöz taszítja, és olyan mint amaz gondatlan asszony, mely nappal szoptatta s éjjel megnyomta s megölte gyermekét. Azért irja Seneca, hogy ártalmasabb emberek nincsenek ezen a világon, mint akik külömben élnek, hogy sem tanítanak. Kellemes dolog, ha az atya böjtre, józan és tiszta életre inti fiát, maga pedig szemtelenül dobzódik, latorkodik. Igen illik, hogy az anya dorgálja fiát a szitkozódásért, ő pedig azon feddésben szitkozódódjék és példájával tanítsa a szitkot. Arra inti Plutarchus az atyákat, hogy tükörök legyenek cselekedetükben fiuk előtt, mert ahol az idős emberek szemtelenek, szükség, hogy ott az ifjak szemérem nélkül legyenek, és amely szülék feslettek, tanítják és tanácsolják fiukat a gonoszágra. (Plut. de Educ. Lib. in Fin.) Mily szorgalmatos gondviselésük völt a régi pogányoknak e dologban, álmélkodva olvasom. Aristoteles azt mondja, hogy minden szitkozódásnak és éktelen beszédnek oly távol kell lennie a gyermekes háztúl, hogy a gyermekek ne halljanak semmit a félét, mert az éktelen szóllásból hamar szabadság vétetik az éktelen cselekedetekre. Aki pedig a gyermekek előtt rút szókat ejtene, azt a tanács pálczával büntesse. És mindjárt utánna veti, hogy ha rútat nem kell hallani a gyermeknek, látni sem kell. Sőt azt olvassuk, a régi írásokban, hogy mikor Rómában Cato erkölcsökre vigyázó volna, kiveté a tanácsból Manliust csak azért, hogy hajadon leánya láttára megcsókolta feleségét. De mily távol vagyunk ettől? mily régen elköltünk ezekről? Régen egy néhány esztendős házasok sem tudták, amit most a gyermek beszél. De ki az oka? Az atyák és anyák, kiktől minden szitkot, minden ocsmányságokat úgy meg tanulnak, hogy azokhoz képest kordéra vélik a gyermekek még ama pajkos szitkokat is. Nem merném mondani, ha a Szentírásban nem volna, közönségesen a szülők gonoszsága, a fiuk, leányok gonoszságának oka, mert miképpen Gieziröl, fiára szállá a poklosság (1. Reg. 5: 27), úgy az atyák, anyák feslettsége maradékjukra terjed és a gonosz atyának latrabb fiai vannak (Sap. 3: 12). Ezt pedig régi példabeszédnek mondja Ezékhiel próféta, hogy minemű az anya, olyan a leánya (Ezekh. 16: 55), mintha mondaná, nem csuda, hogy rossz a leánya, mert nem jámbor az anya. Erre nézve mondja a bölcs: ha valakit nem ismersz, fiát, leányát nézzed meg, ezekből magát megismerheled (Eccl. 11: 13), mert a fiak gonoszsága, bizonysága a szülék latorságának (Sap. 4. 6.). Miképpen azért a . . 1 . . . nek követésében vétek legyen. Példátokkal inkább taníthatjátok gyermekieket, hogy nem szavatokkal, mert a gyermekek, mint a majmocskák, amit látnak, hallanak, azt ábrázzák, követik. Tekintsétek meg ama jámbor vén Eleázárt, kit az irás égig magasztal, 1 Itt két levél hiányzik, ki van szakítva.