Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1909

I. Kocsi Csergő Bálint rektori beszédei. Közli Thury Etele

— 25 — Ezeknek is jól látod micsoda e dologról ertelmiik. Nem ok nélkül irja tehát Szent Ambrus, hogy barmoknál oktalanabbak, akik gyermekeiket jól nem nevelik; mert ha a medve nem szánja fáradtságát, hanem goromba kölykeit addig nyalogatja, mig valami formát nem ad nekik, miért nem kell (az) embernek hasonló bajlódást felvenni gyermekének neveléséért (Ambros. Hem. c. 4.) Aranyszájú Szent János tovább megyen, és azt meri mondani, hogy a mely atyák jóra nem tanítják gyermekeiket, vétkesbek azoknál, akik kicsiny korukban megfojtják őket, mert ezek csak testükben ölik meg, de amazok testestül-lelkestül örök halálba vetik. (Ihren 4: 3.) Hallhatsz a végezetre a szentléleknek kemény Ítéletét, ki azt mondja, hogy minden kegyetlen oktalan állatnál vadabbak, akik gyermeküket jól nem nevelik, hanem úgy bánnak velük, mint a Strutz madár, kiről szent Jób írja, hogy leteszi tojását, és azután semmi gondja nincs reá, mintha övé sem volna. (Jób, 39. 14. 16.) Csak ezekből is megtetszik a kisdedeknek dicséretes nevelésének, hasznos, gondatlan és zabolátlan tartásuknak pedig ártalmasb volta, ugyan ezent sok dolgokkal tovább megmutogathatnám, ha ez a mostani idő más dologra nem rendeltetett volna. Hogy annakokáért, mind az időnek s mind tinektek kedvezzek, az együgyűeknek kedvéért, akik az ő magzattyuk nevelésének módjáról méltán tudakozhatnának, csak némely utakat és módokat említek, a melyek a neveletlen gyermekeknek jó erkölcsökben való felneveltetésükre igen szükségesek. Azt mondom azért, hogy a gyermekeknek hasznos nevelésére legelsőben is szükséges, hogy a szülék jó példájukkal oktassák magzatjukat, másodszor, hogy kicsinységüktől fogva a kegyesség gyakolásra szoktassák, annak felette harmadszor, hogy az ő idejében jó tanító mesterekről és társaikról gondot viseljenek végezetre, hogy magzatjukat illendő fenyítékben tartsák. Mely utak is eszközök közül, midőn az elsőről rövideden szólok, kérlek titeket, hogy engemet meghallgatni méltóztassatok. És hogy onnan kezdjem el beszédemet, ahonnan feltett czélunknak első része foly, aki jó erkölcsben akarja nevelni magzatját, szükség hogy annak maga viseléséből gonoszságot ne tanulhasson a neveletlen gyermeke, hanem jó példájával tökéletességre vezettesék. Mert nem elég hogy valaki jóra izgassa gyermekét szavával, hanem, akit jól akarnak nevelni példával tanítsák, hogy azt mondhassa idővel, amit Salamon mondott: példábul tanultam a tökéletes erkölcsöt. Nem is oknélkül, mivel nincs hatalmasabb tanítás a jó példánál, mert az emberek többet hisznek szemüknek, hogy sem fülüknek, és inkább felindulnak a jóra, ha példát látnak, hogy sem ha szép szókat hallanak. Mivel igaz, amit mond szent Gergely: parancsolat gyanánt esik a tanítás, mikor azt cselekesszük előbb, amire mást tanítunk. Ezokáért Krisztus Urunk tanítani akarván e világot, maga cselekedte előbb, amire akart egyebeket tanításával vezetni (Act. 1. 1.). És noha csak három esztendeig tanított predikállásával, de harminezhárom esztendeig tanított példájával, tudván, hogy kedvesben