Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1909

VII. Főgimnázium

— 102 — minisztérium rendelkezése és közvetlen vezetése alatt álló középiskolák számára kiadott tanterv szerint tanítottunk, csak a hittan- és éneklés tanítása történt a konventi tanterv szerint. Az államsegélyért föl kellett áldoznunk felekezeti tantervünket, amit nemzeti szempontból csak akkor sajnálhatnánk, ha olyan volna a tantervben, aminek a tanítása nemzeti érdekeinket sértené. A jelen viszonyok között csak áldásos hatása lehet az állami tanterv országszerte való alkalmazásának. Talán túllépjük krónikás tisztünket, amidőn azon óhajtásunkat fejezzük ki, hogy bárcsak maradna érvényben egy ideig a mostani tanterv s ne változnék unos-untalan; de ismerve a magyar társadalom fölfogását, nem hallgathatjuk el aggodalmunkat. A tantervnek olyannak kell lenni, mint a törvénynek, aminek épen az állandóság adja meg a szükséges tiszteletet és tekintélyt. Ha minduntalan változtatják, utóvégre meging benne az emberek hite. Nem okvetlenül szükséges mindenkinek reformálni, tartsuk meg a régit, ha van benne jó. Még úgyszólván ki sem próbáltuk most érvényben levő tantervünket, már is hallunk kívánságokat, a legilletékesebb helyekről nyilatkozatokat, hogy meg kell változtatni középiskoláink egész szervezetét. Manapság a tanuló ifjúság is olvas újságot s természetesen örömmel hall minden olyan nyilatkozatot, ami a tanulás megkönnyítését célozza. Kötelességérzetre, munkaszeretetre kell nevelni az ifjúságot s nem azt keresni mindig, hogy mivel tudnánk rajta könnyíteni. Az élet nem ismer tréfát, sok tudást és ismeretet kiván mindenkitől, aki vezető szerepre vállalkozik, pedig valamennyi középiskolai tanuló azt akarja. Egy könnyítés lehet csak, ha a tanár földolgozza az anyagot s lehetőleg mindent megtanít az iskolában. Ez a törekvés meg volt tanári karunkban az elmúlt tanévben is. A tanterv egyformaságát nem tekintve, óvakodnunk kell az egyöntetű eljárásra való törekvés túl hajtásától. Ami például Budapesten igen jó, lehet, hogy Pápán egyáltalán nem válik be és viszont. Mindig számolnunk kell a helyi viszonyokkal s a körülményekkel. A nagymélt. m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter úr 1910. III. 29., 31.581. sz. a. főtiszt, püspök úrhoz leiratot intézett, melynek kapcsán — esetleges életbeléptetés céljából — megküldte a kötelezően előirt tantárgyak tanítási idejének kizárólag a délelőtti órákra való beosztása és a heti háromnál több órával szereplő tantárgyaknál a másfél órás tanítási időnek kisérletképen való engedélyezése tárgyában fenti sz. a. k. kultuszminiszteri Körrendelet hiteles másolatát. Tanári karunk javaslattételre hivatván föl, igazgató egy munkálatot készített a fontos tárgyban, melyet egész terjedelmében ide igtatunk : I. „A kötelezően előirt tantárgyak tanítási idejének kizárólag a délelőtti órákra való beosztásánál, vagy — amint közönségesen nevezik — az osztatlan tanításnál, a következő tényezők érdemelnek különös figyelmet: a) Az intézet fenntartó testülete;