Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1908
III. Az idill eredete és fejlődése. Irta Futó Jenő főgimn. tanár
— 54 — ma már bővebb megokolást nem is igényel; az idill ilyetén való származtatása épen olyan mese, mint amiből készült. Pedig az ilyenféle felfogásban nemcsak Bászel nézete nyer kifejezést az idill eredetére vonatkozólag, mert nagyon sok hozzá hasonlóval lehetne hosszabbitani a sort. De ezt nem tesszük, nemcsak azért, mert ez által inkább veszítenénk, mint nyernénk, hanem főképen azért, mert az újabb, azaz a legújabb kor reálizmusa az ilyen magyarázatoknál sokkal szilárdabb alapot keresett s talált az idill történetileg kimutatható eredetének megállapítására s erre fordítjuk ezután figyelmünket, mert ez által mintegy érzékelhetőbbé, szemléltethetőbbé válik előttünk az a fejlődéstörténeti összefüggés, amelyen az idill a legrégibb időktől fogva átment. Most már nem a nép énekeiben, dalaiban s mondáiban keresik az idill eredetét, hanem egy, egészen a legújabb időkig kellően nem ismertetett irodalmi műfajban: a mimuszban. Ez új akció Hermann Reich, kőnigsbergi tanár, nevéhez fűződik, aki a mimuszról irt hatalmas kötetekből álló munkájában 1 a német tudós szokott alaposságával kutatva az antik irodalom kincseit, a mimuszról oly dolgokat hoz napfényre a régiség homályából, amelyeket az idill eredetének megértésénél nem nélkülözhetünk. Előre jelezzük azonban, hogy csalódik az, aki ezek után az idillben a mimusz egyenes leszármazottját véli, aki azt hiszi, hogy a költészet élő fájának mimuszi ága ugyanolyan, vagy még csak hasonló virágokat is hozott volna létre, mint aminőket a mimuszi vadágba oltott nemes szem: az idilli sarjú-hajtás! Ha majd megismerkedünk Reich kutatásának eredményei alapján közelebbről a költészet élő fájának mimuszi ágával, akkor látjuk majd igazán, hogy a mimusz valóban mily vad ága ama hatalmas s lombjaival hüs árnyékot, sokszor menhelyet adó fának; akkor látjuk majd, hogy a mimuszi ág virágai színben s illatban mennyire ellentétei a belőle kinőtt idilli hajtás virágainak; akkor látjuk majd igazán, hogy a mimusz csak mint talaj, mint anyag szerepelt ama finom érzékű s ügyes kertész munkájánál: a szemzésnél, mert a felmetszett fahély alól ő nem irtott ki mást, csak azt, ami az egész ágat a vad fejlődésben továbbra is megtartotta volna: a szemet, a rügyet, s illesztett helyére egy nemeset, talán a legnemesebbet ama fa összes rügyei között, egyebet azonban ott hagyott. Igen! Reich kutatásainak eredményei nyomán be fogjuk látni, hogy ami a költői műfajokban, különösen az idillben épen a legfőbb, ami jellemét teszi: az érzelem, a mimuszban s idillben homlokegyenest ellenkező s hogy Theokritos idilljeinek megalkotásánál felhasználta ugyan a mimusz anyagát, azonban az érzelem, amelyet benne megérzékített, egészen más volt, amelyet még Theokritos találmányának sem tarthatunk, mert az más, ő előtte élt s ma már ismeretlen költő tulajdona is lehetett. Mielőtt a mimusszal közelebbről megismerkednénk, óhajtjuk megjegyezni, hogy jóval Reich előtt volt már magyar tudós, akinek figyelme épen Theokritos 1 L. Hermann Reich : Der mimus. Ein litterar-entwickelungsgeschichtlicher versuch. I. bd. 1 -2. teil. Berlin, 1903.
