Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1908

III. Az idill eredete és fejlődése. Irta Futó Jenő főgimn. tanár

— 50 — választ a költő különböző lelki funkcióihoz ? A kettőt együtt akarjuk tehát adni, azonban ezen elméletünk tényezői között még csak a költő különböző lelki funkcióit ismerjük nagy vonásokban s amivel a költő dolgozik: az anyag, még teljesen ismeretlen előttünk. Azért arra kell ezután teljes erőnkből törekedni, hogy azt az anyagot, amelyet a költő különböző lelki funkciói közben használ, a maga teljességében megismerjük, mert ez az elméleti résznek nélkülözhetetlen tényezője s e nélkül azt megállapítani nem lehet. Az esztetika ugyanis soha sem a priori, hanem a posteriori állapítja meg bármely műfaj elméletét. Aristoteles is úgy készíthette el poétikáját, hogy Homeros eposzai s a kiválóbb görög költők műveiből levonta mindazt elmélet gyanánt egy-egy műfajra nézve, amit a költők ihlettségökben megállapítottak. Tehetnénk-e ezt mi az eddigiek alapján, amidőn még egyetlen idillköltőt sem ismerünk, amidőn még csak azokat a funkciókat ismerjük főbb vonásaiban, amelyeket a költő belső, alkotó munkája közben végez? Azért hunyjunk szemet jó időre e pszichológiai fejtegetésre, mert most az idill anyagát kell megismernünk úgy, amint azt története mutatja. Az idill anyagával Theokritos kora óta tisztában vagyunk; ő a legelső ismeretes idillköltő s hozzá nyúlik vissza az idill történetileg kimutatható eredete. Az idill anyaga azonban már nála is bizonyos fejlődés eredménye, mert előtte voltak bizonyára idillköltők, akiknek neve s művei az ismeretlenség homályába sülyedtek s akiknek műveiben az idill anyaga bizonyára más, valószínűleg primitivebb lehetett, mint Theokritoséban. Önként merül fel így a kérdés, hogy miből indúlt ki az a fejlődés, amelynek az idill anyaga létét, keletkezését köszöni ? Bizonyára a legelső idillköltőnek ama törekvéséből, hogy idilli érzelmének költészet útján adjon kifejezést; nála azonban ez anyag még nagyon primitiv lehetett, mert a költő ama törekvésére, hogy költészet útján nyilatkoztassa ki magát, sok minden hatással van, amelyek között a műveltség s a tudomány a legelső rangú szerepet viszik. S ha az idill anyagát a maga teljességében akarnók megismerni, ide, eme legelső idillköltő műveihez kellene visszamenni, azonban ez lehetetlen, mert az odavezető utat elzárja az adatok hiányának, az ismeretlenségnek a homálya. így az lesz a feladatunk, hogy az idill fejlődésében menjünk vissza egészen addig a határig, ahonnan kiindulni látjuk s ezen legelső állomásunkról következtetés útján igyekezzünk az adatok hiányát pótolni: az idillnek mind régibb s régibb alakját rekonstruálni, amelyből következtethetünk arra a hatásra, amely létre hozta. S ha ezt megismertük, az irányban fogunk vizsgálódni, hogy miként nyilatkozik az idill a későbbi időkben, milyen fejlődési irányt vesz akkor, amidőn az emberi szellem látóköre tágulni kezd ? Ezen vizsgálódások közben eljutunk az idill ama nevezetes alkotásaihoz, amelyek legkiválóbban kifejezésre juttatják azt, ami lényegüket teszi, s amelyekben az idill ama törvényeire ismerünk, amelyek a változásnak, módosításnak ki vannak ugyan téve, mert egy-egy kiváló idillköltő változtathat rajtuk, azonban mégis ezek a törvények érvényesülnek bennök s hatásukat is ezek alapítják meg.