Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1908

II. A test és lélek összhangzatos képzésének irányelvei. Székfoglaló értekezés. Irta s 1908 szeptember 5-én, az 1908-909. tanév megnyitása alkalmából fölolvasta Rácz Dezső főgimnáziumi tornatanár

— 41 — kell hódolnunk azon eszmének, hogy a nemzeti nagyságnak egyik mellőzhetetlen tényezője a testi erő és ügyesség kultusza is. Egy német iró a mult századot — s ez a jelen századra sem kevésbbé illik — ülőszázadnak nevezte; bizony méltán. Gyermek- és ifjúkorunkban egész az unalomig ülünk az iskola padjain, várva a megváltó időt, mely bennünket onnan felszabadít; a kérlelhetetlen idő el is érkezik s mi ülünk tovább és tovább úgyszólván szünet nélkül évtizedekig férfikorunkban is hivatalszobáinkban, Íróasztalaink mellett, tanári katedráinkon s a jó ég tudja még hol, hol nem, mintha csak előre készítenők testünket — az örök mozdulatlanságra. Hol van itt a test és lélek fennen hirdetett harmóniája s hová esett vissza ülőszázadunk az olympiai és phythiai játékok verőfényes szép kora mögé, midőn — hogy egykori széles látókörű közokt. államtitkárunk szavait idézzük: „a testi és szellemi erők úgyszólván mint egyenrangú tényezők küzdtek a versenypályán s amikor a költőre nézve nem tartották lealázónak azt, hogy homlokára ugyanazon szent olajfáról szakítsanak olajágat, amelynek lombjával a legügyesebb discos-dobót koszorúzták meg". Bizony a test épúgy követeli a maga jogait, mint a szellem ; szolgája ennek, de nem rabszolgája, melyet bűnhődés nélkül el lehet tapodni, mert az elnyomott rabszolga lerázza békóit s eltiprójával szemben nem ismer irgalmat. Mint az emberi élet minden szakában, úgy a munkás férfikorban is a tüdő kenyere az egészséges, pormentes, üde jó levegő; annak bő élvezete és a benne való intenzív testi mozgás az, mely fokozza a gyomor gyors és tökéletes működését, mely elősegíti a tiszta vérképződést s ezen éltető vérnek zavartalan szállítását a szervezet minden részébe — az agy legkisebb sejtjeibe is, melyek aztán a szabad levegőben való jótékony izomműködést, mint az idegeknek áldásos értelmi és érzelmi munkáját váltják ki. Ebből látható, hogy mennyire függ a gondolkodó agy erőteljes munkaképessége az egészséges gyomortól s hogy mennyire nincs joga óriássá nőni a szellemnek úgy, hogy mellette a test lealacsonyíttassék. Nem lehet elégszer ismételnünk s eléggé hangoztatnunk, hogy férfikorunkban is mindig harmonikus kölcsönhatásban kell marad-