Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1908
II. A test és lélek összhangzatos képzésének irányelvei. Székfoglaló értekezés. Irta s 1908 szeptember 5-én, az 1908-909. tanév megnyitása alkalmából fölolvasta Rácz Dezső főgimnáziumi tornatanár
— 42 — niok testi és szellemi erőinknek, mert amint túlságos testi megerőltetések a sziv működését és vérkeringésünket zavarják, úgy a szellemi túlerőltetések az agysejtek megbetegedése és az idegrendszer kimerülése által boszulhatják meg magukat. S bár úgy egyik, mint a másik véglet gondosan kerülendő, teljes mértékben megszívlelésre méltó egy kiváló angol tudósnak azon mondása, hogy ha már választanunk kell: „többet ér egy gyenge lélek herkulesi testben, mint az óriás elme roncsolt szervezetben". Mert hasztalan gyűjtjük össze a tudományok rengeteg halmazát ifjú- és férfikorunknak életerőt rabló s idegzetet sorvasztó lázas munkájával nagyratörő elménknek gazdag tárházában, ha eközben annyi fizikai erőnk sem marad, amennyivel a gyenge fundamentummal biró, roskadozó háznak kulcsát a zárban megfordítani birnók. Ugy a régi, mint az ujabb időkből igen sokakra hivatkozhatnánk, kik lángelméjükkel koruk gondolatvilágát kormányozták, századuk szellemét irányították s emellett testi erejük és munkabíró acél idegzetük is bámulatra ragad bennünket. Igaz, hogy Darvin azt írja magáról, hogy: „ha ilyen beteges nem lennék, közel sem tehettem volna annyit, mint amennyire ilyen állapotban ráértem" ; ott van a vak Milton, a fiatalon megrokkant Pascal, vagy akár a kinzó szívbajával küzdő Tompa; ott vannak zeneóriásaink között a rövidéletű Schubert, a süket Beethoven, vagy a szélütött Haendel; idézhetnénk még másokat is, kik testi hibáik, fogyatkozásaik s betegségük mellett is mint halhatatlan hősök küzdöttek véglehelletükig, — de nem is volt küzdelmükben valódi gyönyörűségük, csak vigasztalódásuk, s nem is annyira olympiai pálmaág illenék homlokukra, mint inkább martirkoszoru. Nevezzük őket s a hozzájuk hasonló nagy szellemmel megáldott roncsolt egészségű, törpe testű szellemóriásokat Mathews Vilmossal „ragyogó kivételekének, kiknek élete s munkája nem dönti meg azon fiziologiai szabályt, hogy emberi lényünk fundamentumát a test alkotja, melynek edzése egyértelmű az egészséggel és hogy megrongált, elpuhult test a betegség csiráinak valóságos melegágya, melyben megbénulnak s elfajulnak az erkölcsi és értelmi funkciók is.