Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1908

II. A test és lélek összhangzatos képzésének irányelvei. Székfoglaló értekezés. Irta s 1908 szeptember 5-én, az 1908-909. tanév megnyitása alkalmából fölolvasta Rácz Dezső főgimnáziumi tornatanár

- 35 — és húsosokká váljanak, minden mérsékelt erőltetés után nyugalomra van szükségük, mert a pihenés nélkül való túlerőltetés gyengítő, sőt bénító hatással lehet rájuk. A gyermekek testi nevelésére alkalmasabb osztálytornázás helyébe ezen a fokon az ifjak növekvő ambíciójának inkább megfelelő csapattornázás lép; előbbi a nyugtalan gyermeki lélek fegyelmezésére alkalmasabb, utóbbi az ifjak kedélyének, esztetikai érzékének, testületi szellemének, erkölcsi fegyelmezettségének s egész egyéniségének hatalmas fejlesztője. A csapattornázás azonban csak akkor felel meg valódi céljának és rendeltetésének, ha a csapat élén olyan előtornázó áll, aki testi és erkölcsi erejével, komoly fellépésével s a testgyakorlás iránt érzett őszinte lelkesedésével társaira irányító befolyással lehet s a csapat tagjai sem puszta kényszerből, hanem lelkes buzgalommal követik a jó példát. Az ilyen csapattornázás által nem csak a testi erő és ügyesség, csont-, izom- és idegrendszer indulnak hatalmas fejlődésnek, hanem ennek nyomán egyszersmind oly szellemi és erkölcsi erények bimbói fakadnak, melyek egykor majd mint társadalmi és hazafiúi erények virágai fognak illatozni. A serdülő gyermekek testgyakorlatainál tárgyalt ifjúsági játékoknak mintegy koronái az ifjúsági versenyek és sportgyakorlatok (athletika, úszás, evezés, korcsolyázás stb.) melyeknek túlhajtástól ment észszerű gyakorlása nem ajánlható eléggé a 14—18 életév között levő serdültebb ifjaknak, mert ez a valódi életnek legközvetlenebb előiskolája. Sokan meggondolatlanúl károsoknak s veszedelmeseknek bélyegzik ezen versenygyakorlatok űzését; pedig amint jogosúlt a verseny szellemi téren, épúgy jogosúlt az a testi erőben s ügyességben is, sőt még annyiban jogosultabb, amennyiben ennek nem csak pedagógiai, de élettani hatása is megbecsülhetetlen. Ragadjuk ki a sok hasznos sportgyakorlat közül pl. a versenyfutást és ne kicsinyeljük annak egészségtani fontosságát. A gyermeknek s ifjúnak szinte ösztönszerű öröme futni a kimerülésig; mintha csak érezné, mennyire szüksége van rá tüdejének, hogy időnként működési képességének végső határáig túlfeszittessék, ami még nem jelent egyúttal túlerőltetést, mert még ha a legmagasabb határt elérjük is, önként beáll a légszomj s a futó megáll. Élettanilag annyiban fontos a tüdőnek ezen időnkénti megerőltetése, mert ezáltal azt