Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1908

II. A test és lélek összhangzatos képzésének irányelvei. Székfoglaló értekezés. Irta s 1908 szeptember 5-én, az 1908-909. tanév megnyitása alkalmából fölolvasta Rácz Dezső főgimnáziumi tornatanár

— 32 — életre készülnek serdülő gyermekeink ; mert amelyik kiválik közülük a testet-lelket harmonikusan fejlesztő nemes játékban, az bizonyára majd embertársainak is vezetője lesz az élet nemes küzdelmeiben, áldásthozó munkájában. Hogy a gyermekek valódi örömmel és zavartalan vidámsággal játszhassanak, erre nézve első és elengedhetetlen feltétel, hogy kellő nagyságú és minden tekintetben kifogástalan játéktér álljon rendelkezésükre ; enélkül hajótörést szenved a legszebb igyekezet s kedveszegetten hajítja el magától a gyermek legkedvesebb játékszerét is. Minden téren, így kulturális intézményeinkben is szeretjük a külföldet utánozni s egynémely dologban talán túlzásra is ragadt már bennünket az utánzás ösztöne. De hol volna méltóbb helye épen a mai, anyagiakért életre-halálra küzdő reális korban még a túlzásoknak is, mint az ideálisabb világnézetre, derültebb életfelfogásra nevelő ifjúsági játékok minél nagyobb mérvű felkarolásában? Nem tagadhatjuk, közoktatási kormányunk sokat, nagyon sokat tesz épen napjainkban ezen a téren ; mégis mily elérhetetlen magasságban áll fölöttünk a játék és sport hazája Anglia, ahol a testi nevelés egyenlő gondozásban részesül a szellemivel s ahol szinte könnyebb elképzelni iskolát tanterem, mint játéktér nélkül! Ott bizonyára régesrégen kiirthatatlan mély gyökeret vert már a nép szivében egy, a maga egyszerűségében is megkapó erejű régi latin közmondás: „Pro patria est, dum ludere videmur". De miért bizonyítgatnék tovább azt, amit iskolai életünk sokkal megkapóbb színekkel tár elénk. A testedző nemes játékban szivvel-lélekkel résztvevő, napsugárban fürdő gyermek szellemi frisseségéről tanúbizonyságot tehetnek az osztálytermek padjai, testi épségéről és vidám kedélyéről egészséges arcának el nem hervadó rózsái és nyilt tekintetű szemeinek ki nem alvó lángja. IV. Midőn a középiskola növendéke átlép az alsó és felső osztályok közé vont határon, csakhamar tudatára jön annak, hogy élethajójának vitorláit erősebb szél kezdi dagasztani; oktatói és nevelői szilárd karokkal fogják a kormányt, bölcs tapasztalataikkal irányítva a hajót a cél felé. A serdülő ifjak közt erőteljesebb