Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1908

II. A test és lélek összhangzatos képzésének irányelvei. Székfoglaló értekezés. Irta s 1908 szeptember 5-én, az 1908-909. tanév megnyitása alkalmából fölolvasta Rácz Dezső főgimnáziumi tornatanár

— 28 — Rousseau Emil-jében a bölcs Locket, a jó Rollint, a tudós Fleurit és a pedáns Crouzest idézi, kik „bármennyire különböznek is egyéb nézeteikben, de abban, hogy a gyermekekkel minél több testgyakorlatot tétessünk, mindnyájan egyetértenek". Bármily megbecsülhetetlen tehát az üde, tiszta levegő, s az arcra örömöt, vidámságot varázsoló, érzékszerveinket üdítő és idegrendszerünket erősítő napsugár, önmagában mégsem teljesen elegendő arra, hogy a gyermek pusztán a benne való fürdéssel próbálja megszerezni mozdulatainak fürgeségét, testhordozásának kellemmel párosult szilárdságát; ehhez még az is kell, hogy tudjon biztos egyensúlyt tartani minden helyzetben, tudjon sebes futtában árkokat átugrani, fára mászni, kapóst ütni, — egyszóval, hogy végezzen korához mért testgyakorlatokat. Erre kiváltképen iskolai életében nyílik bőséges alkalma. Alsóbbfokú iskolai éveit még mint gyermek végzi be; sőt akit a gondos nevelés, természetadta tehetség, szorgalom, vagy a szülők jó reménysége magasabb szellemi képzésre jogosít, szintén mint serdülő gyermek lép át a középiskola küszöbén. Kisérjük mi ezen utóbbit szeretetteljes, gondos figyelemmel, folyton szemünk előtt tartva az értekezésünk bevezetéséül választott aranyigazságot. III. Midőn először lép azon épületbe, melyről a szülői háznál annyi szépet, jót — s elvétve tán aggodalmat keltő dolgot is hallott, bizonyos áhítatos, sejtelmes, —• tán szorongó érzések szállják meg lelkét. Sejtelemszerüleg érzi, hogy most egy eddig ismeretlen, új világ nyilik meg előtte és szakítania kell sok mindennel, ami neki eddig oly kedves volt. Egyik-másik meg is siratja az elhagyott szülői házat, kedves falut, megszokott játszótársakat, árnyas erdőt, virágos rétet s gondtalan gyermekéveinek annyi kedves szép emlékét. De a meghatottság órái, napjai nem válnak esztendőkké; a gyermek új környezetében csakhamar otthon érzi magát s az iskola védő szárnyai alatt fejlődnek tovább testi-lelki tehetségei. Szellemi képességeinek kifejlesztéséhez teljes mértékben hozzájárúl a középiskola. Az ismereteknek mind bővebb és bővebb tárháza nyilik meg előtte s ő mint a gondos méh virágról-virágra szállva, szívja