Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1908

II. A test és lélek összhangzatos képzésének irányelvei. Székfoglaló értekezés. Irta s 1908 szeptember 5-én, az 1908-909. tanév megnyitása alkalmából fölolvasta Rácz Dezső főgimnáziumi tornatanár

— 27 — sokan közülök csak könyvből és mesékből ismerik a rétet, mezőt s a madárdal ,s szép természetet. Pedig, aki látott valaha vidám gyermekseregtől megszállott pázsitos térséget vagy árnyas erdőt s hallotta ott a játék hevétől megittasúlt gyermekek ártatlan örömrivalgását, midőn ujjongva kergetik egymást vagy a kiröpített labdát, lehetetlen annak elzárkózni azon gondolattól, hogy itt nem csak a lábak futnak s a kezek dolgoznak, hanem ott tündöklik abban a kipirult gyermekarcban az a játékért élő-haló, boldogságot sugárzó ártatlan gyermeki lélek is. Mennyi szép gondolatnak, nemes érzésnek és ambíciónak csiráját termékenyítheti meg fogékony lelkében az az egyszerű, igénytelennek tetsző játék! Bizony abban néha elenyészően kicsiny s jelentékteleneknek látszó dolgokról van szó; de aki képes leereszkedni a gyermek érzés- és gondolatvilágába, észreveszi, hogy azok a kicsiségek, melyek ebben a kis világban felette uralkodnak, elég nagyok ahhoz, hogy testét, lelkét nemes összhangzásba hozzák és teljes mértékben hozzájáruljanak, hogy a mozgásos játékban megedzett, egészséges testben a lélek is eleven üdeséget nyerjen s egészséges irányt vegyen. Gyarló test útjában van a lélek kiképeztetésének, mert az ilyen örökké terhére van nemcsak önmagának, de mindazoknak, kik vele foglalkoznak; erősítenünk kell azért alkalmas eszközökkel már gyermekkorban a testet, hogy mindig kész szolgája, ne pedig szeszélyes zsarnoka legyen a léleknek. Ezen alkalmas eszközök a gyermeknél majdnem kizárólag a jó levegő és szabad mozgás. Ha a jó levegőn tán néha-néha meghütené magát, vagy szabad mozgása közben egyszer-másszor elesnék, az még mindig kevesebbet árt neki, mint a romlott szobai levegő vagy a természetellenes tétlen gyötrődés; sőt megtanulja saját tapasztalatából, mint kell a bajt megelőzni, s ha már elesett, miképen kell fölkelnie. Szóval a gyermek hovatovább, mindinkább kezd egyéni életet élni s amint gyarapodik testi ereje, ezzel párhuzamosan észbeli tehetsége is fejlődik; ha tehát azt akarjuk, hogy értelme növekedjék, növeljük először az általa kormányzandó testi erőt, mert elsősorban épen az erős, egészséges testalkat az, mely bizonyos könnyedséget s határozottságot ád a szellem munkájának is. Montaigne szintúgy nyilatkozik egyik müvében a gyermek neveléséről, hogy ha szelleme gyarapodását óhajtjuk, izmait kell megedzenünk;