Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1908

I. Hegedűs Sándor emlékezete. Emlékbeszéd a Magyar Protestáns Irodalmi Társaság emlékünnepén, 1908 október 1-én elmondotta dr. Antal Géza theologiai akadémiai tanár

— 21 — visz a keblekbe, minden sor vigaszt tartalmaz és minden lap erőt ad a küzdelemre és kitartásra és megóv a megtántorodástól"

1 A nép számára minél jobb könyvet adni, — ez Hegedűs Sándor egyik legforróbb óhajtása. A jó könyvekkel, a jó iratokkal való foglalkozás, ezek olvasása szerinte a legcélravezetőbb a nemes érzelmek, gondolatok és cselekedetek fölkeltésére. Aki könyvet olvas, az soha sincs egyedül, mint Lubbock mondá, ki midőn Hornért olvasta s azt kérdezték, mit csinál, így felelt: „Homérosszal társalgók". Aki jó könyvet olvas, az jó társaságban van, és Hegedűs Sándor azt akarta, hogy a szegény földműves és napszámos minél jobb társaságban legyen. Az Irodalmi Társaság egyik legfőbb feladatának ő azt tekintette, hogy minél több és jobb népies iratot juttasson a nép kezébe. „Elmegyünk a szegény néphez kiadványainkkal — így szól — hogy hitünkkel szolgálatot tegyünk és őt erkölcsileg megnemesítsük. Arra a felvilágosodott erkölcsiségre, amely az evangéliumból sugárzik ki, ma sokkal nagyobb szükség van, mint volt hajdanta. Hajdan is viselték az emberek az élet terheit, de akkor mégis voltak bizonyos utak, amelyeket a társadalom kinek-kinek kimutatott; ma azonban az élet utai sokkal bonyolultabbak és a társadalom erkölcsileg sokszorosan alá van aknázva. Ma reggeltől-estig, a nap minden órájában kísértéseknek van az ember kitéve és aki nem hordja szivében az evangéliumi erkölcs mentő erőit, az menthetetlenül elbukik. Amikor tehát mi be akarjuk oltani népünk lelkébe az evangéliumi tiszta hitet és erkölcsöt, azzal nagy szolgálatot teszünk neki, mert képesítjük őt az élet harcában való biztosabb megállhatásra."

2 Ez a törekvés, ez a cél lebeg előtte szakadatlan és bár élénken érdeklődik a társulati élet minden mozzanata iránt; bár fáradozik és buzgólkodik különösen egy Bibliai Lexikon előállításán, hogy ezzel a papság kezébe a Biblia ellen intézett támadások ellenében védő fegyvert adjon; bár fontosnak és szükségesnek tartja a társulat többi kiadványait s köztük különösen a Házi Kincstárt is, mégis a Koszorú-füzetek egyre növekedő száma az, ami legnagyobb örömmel tölti el lelkét, ezeknek a népies iratoknak 1 A miskolci gyűlés emlékkönyve. Prot. Szemle, 1901. évf. VIII. füzet, 83. s köv, 11. 2 A pozsonyi gyűlés emlékkönyve. Prot. Szemle, 1900. évf. VIII. füzet, 28. 1.