Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1908

I. Hegedűs Sándor emlékezete. Emlékbeszéd a Magyar Protestáns Irodalmi Társaság emlékünnepén, 1908 október 1-én elmondotta dr. Antal Géza theologiai akadémiai tanár

— 22 — előállítására áldoz évenként mintegy 1000 koronát, ezeknek terjesztése és a nép közé bevitele képezi legfőbb gondoskodása tárgyát. A Magyar Protestáns Irodalmi Társaságra nézve Hegedűs Sándor elhunyta majdnem pótolhatlan veszteség nemcsak azért, mert egy bőkezű Maecenast veszített el benne társaságunk, de főképp azért, mert Hegedűs Sándor vándorgyűléseinken, melyek sorozatát a pápai vándorgyűlés nyitotta meg, a maga záró és megnyitó beszédeivel s egész szereplésével oly lelkes agitációt fejtett ki a társaság érdekében; ennek céljait és törekvéseit oly meleg ékesszólással tolmácsolta, hogy minden egyes vándorgyűlés megannyi diadalmas előhaladási pontja lőn társaságunknak, s minden egyes gyűlésről hitünkben, buzgóságunkban megerősödve és az Irodalmi Társaság s az evangélium ügyének diadaláról megbizonyosodva tértünk vissza otthonunkba. Mert — s ez is evangéliumi vallásosságából kifolyó sajátossága Hegedűs Sándor jellemének — Hegedűs Sándor optimista volt a szó legnemesebb értelmében. Amithogy optimista minden mélyen vallásos, az isteni akaraton megnyugvó lélek és amint optimista maga az egész keresztyénség a jó végleges diadalába vetett hitével. Ez a nemes optimizmus nem egy beszédének képezi alaphangját, úgy hogy lehetetlen azt ki nem érezni, a kolozsvári nagygyűlésen tartott beszédében pedig messze hallható kifejezést is nyer, bepillantást engedve ezzel Hegedűs Sándor vallásos lelkének titkos rejtekeibe. „Ha a reánk váró nagy feladattal szemben — mondja — magamba szállok és vizsgálom, hogy mily eszközökkel is rendelkezünk, csaknem kétségbe kell esnem, akkora a távolság, a cél, akkora a feladat és oly nagy a hiány a szükséges eszközök között. De ilyenkor, mikor a kétely marcangol, álmomban úgy, mint ébrenlétemben, terhes munkában és nyugodt perceimben egyaránt, egyedül biztató rám nézve, ha visszaemlékszem a múltra, azt gondolom, amit szeretnék mondani mindenkinek: nagynak, kicsinynek, öregnek, ifjúnak, férfinak, asszonynak egyaránt, hogy: Szegények vagyunk? Kevesen vagyunk? — Gondoljatok csak a Krisztusra és az apostolokra. Ők is szegények voltak, kevesen voltak! Szegények vagyunk ? Kevesen vagyunk ? — Gondoljatok Lutherre és Kálvinra, kik szintén szegények voltak, kevesen voltak.