Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1908

I. Hegedűs Sándor emlékezete. Emlékbeszéd a Magyar Protestáns Irodalmi Társaság emlékünnepén, 1908 október 1-én elmondotta dr. Antal Géza theologiai akadémiai tanár

— 18 — lázas állapota, hogy kerülhetné el annak figyelmét mind az a sok jelenség, mely félreérthetetlenül adja tudtunkra, hogy új társadalmi átalakulás küszöbén állunk, mely átalakulás történjék bár békés úton, vagy erőszakos eszközökkel, a legmélyrehatóbb nyomokat hagyja vissza a társadalomban. „Aki szánt-szándékkal nem akar szemet hunyni, az előtt teljes világításban áll az a megrendítő tény, hogy a népek millióinak sorsa, anyagi, szellemi és erkölcsi tekintetben azon színvonalnak messze alatta áll, amely a legelemibb felebaráti szeretet szempontjából megnyugvással volna elfogadható. Hiszen átment a köztudatba az a meggyőződés, hogy hipokrizis az emberiség haladásáról beszélni, ha a nép millióit nem hozhatjuk az emberhez méltó egzisztenciához közelebb, és kell hogy éljen mindnyájunk kebelében annak tudata, miszerint ezen cél felé törekedni, a munkánál közreműködni, hivatása és kötelessége a társadalom magasabb osztályainak. Ezen felfogás megérlelése, terjesztése és tettre keltése elsősorban hivatása az egyháznak. Hiszen Krisztus tanának diadala ez, mely csak akkor érvényesülhet e földön, ha a felebaráti szeretet egész valónkat átható, gondolkozásunkat és tetteinket irányító, élő valósággá válik."

1 De amint nem csukhatjuk be fülünket azok előtt a jogos követelmények előtt, melyek a társadalom legalsó rétegeiből hozzánk felhangzanak, éppúgy lehetetlen észre nem vennünk egy jelenséget, mely egyébként minden erősebb társadalmi mozgalomnál látható, hogy t. i. egyesek saját önző érdekeikből csatlakoznak a mozgalomhoz s igyekeznek annak vezetőivé feltolni magukat. A meggyőződés hiányának és az önérdeknek elleplezésére való törekvés a maga céljának elérésére legalkalmasabbnak a túlzott modort véli s Írásban és beszédben oly eldurvulást mutat, mely gyakran magát, az alapjában véve üdvös mozgalmat is diszkreditálja, a törekvések iránt jóindulatúak szemében is, egyben pedig a mozgalmat helytelen irányba tereli. Hegedűs Sándor egyik beszédében rámutat arra a veszélyre, mely a küzdelemnek ily helytelen irányba terelése révén az egész társadalmat fenyegeti: „A szabad sajtó egyaránt beviszi a milliók lelkébe az igazságot, be a tévedést s a kettőnek összeköttetése a gyenge értelem által 1 Gróf Tisza István: A szocializmus és az egyház. — Nagyváradi gyűlés emlékkönyve. Prot. Szemle, 1903 évf. 27. 1.