Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1908

I. Hegedűs Sándor emlékezete. Emlékbeszéd a Magyar Protestáns Irodalmi Társaság emlékünnepén, 1908 október 1-én elmondotta dr. Antal Géza theologiai akadémiai tanár

_ 12 — a vasárnapi harangsző hangja mindenkiben, szegényben és gazdagban, müveitben és műveletlenben ugyanazt az érzést kelti föl és egyformán vezeti Istenhez, mit kell tennünk, hogy a harang hangja köznapokon, az élet zajában is mindig hangozzék fülébe ? Rajta kell lennünk, hogy az élet viharaiban éppen akkor, amikor a legnagyobb zaj van körülöttünk, mikor szivünk erősebben lüktet, mint rendesen, rajta keli lennünk, hogy ilyen körülmények között a legerősebb megpróbáltatások közt is hallja a nép azt a harangot és ne tévelyedjen el a hit útján."

1 Hegedűs Sándor nemcsak hangoztatta a vallásnak életünk minden mozzanatára kiterjedő eme fontosságát, de be is igazolta a maga életében. Nem olyan volt ő, mint az országutat mutató fa, amely mutatja ugyan az utat, de maga rajta nem megyen, hanem mint a vezető, ki előttünk halad, hogy a célt az ő nyomdokai követésével elérhessük. Ha hangoztatta, hogy a vallásosságot be kell vinni első sorban is a családba, nem maradt a puszta hangoztatásnál, hanem e követelménynek igyekezett saját családja körében érvényt szerezni. Folyton szem előtt tartotta az apostol intését: „Valaki az övéiről, különösen az ő háza népéről gondot nem visel, az a hitet megtagadta és a hitetlennél alábbvaló!" Hegedűs Sándor gondot viselt az ő háza népéről; gondot viselt arról a családról, amelyben született s amelynek az édesapa kora elhunyta után ő, mint legidősebb gyermek, vette fel gondját, támogatván az özvegy édesanyát s több ifjabb testvérét. Gondot viselt arról a családról, melyet 1871-ben maga alapított meg, nőül vévén Jókay Károly leányát : Jolánt, kivel zavartalan boldogságban élt 1906 december 28-ikán bekövetkezett haláláig. Gondot viselt családjáról nemcsak azzal, hogy szorgalmával és takarékosságával teljes anyagi függetlenséget biztosított e család tagjainak, de főleg azzal, hogy gyermekei neveltetésében igyekezett megadni a legjobbat s tényleg meg is adta — a saját példájában. A ragaszkodás, mellyel az atya gyermekeihez, majd unokáihoz viseltetett, hasonló ragaszkodást szült és Hegedűs Sándor a maga családi életében elérte azt a boldogságot, melyet egy vallásos keresztyén férfi elérhet. Ám a közélet embere nem maradhat meg a maga legközvetlenebb családi körében, és ha az élet fáradalmait kipihenni 1 A miskolci gyűlés emlékkönyve. Prot. Szemle, 1901. évf. 38. 1.