Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1908

I. Hegedűs Sándor emlékezete. Emlékbeszéd a Magyar Protestáns Irodalmi Társaság emlékünnepén, 1908 október 1-én elmondotta dr. Antal Géza theologiai akadémiai tanár

— likai sokat foglalkozom; de mindig jobban és jobban érzem azt, hogy a tiszta valláserkölcsiségnek teljes mértékben való kultiválása és az evangéliumnak önmagunk, családunk és társadalmunkban való érvényesítése képezi a legnagyobb erőnket. Ne engedjük azért, hogy kicsinyléssel nézzenek munkánkra s ne kedvetlenítsen el, ha ezt itt-ott tapasztaljuk. Mutassuk meg áldásos munkával, meggyőző példával azt, hogy mi a nemzeti erő fokozására, a nemzeti élet benső tartalmának növelésére törekszünk, amely nélkül a külső fény csak csillogás és a külső hatalom csak múló dicsőség. A tiszta valláserkölcsiség ad az élet szenvedései közt a kétségbeesőnek vigasztalást, a munkában elfáradottnak lelki felüdülést, a küzdőknek hitet és reményt, a nagyoknak és hatalmasaknak mértéktartó erőt, a kicsinyeknek és gyengéknek fölemelő erőt." 1 . Egy másik megnyitó beszédében pedig, melyet Debrecenben tartott, a tudományról mutatja ki, hogy annak végső gyökerei is a hitbe nyúlnak vissza és csak akkor nem mond csődöt, ha nem akarja ostromolni a hit oszlopait. „Mihelyt a tudomány arra vetemedik, — mondja — hogy az égnek kapuit döngeti vagy a hit oszlopait ostromolja, csődöt fog mondani. És igen örvendetes jelensége korunknak az, hogy már kezd a határ világosodni, körvonalozódni; hogy a józan tudomány kezd lemondani azokról az aspirációkról, amelyek körébe nem tartoznak és kezd visszatérni — hogy sok fejtegetésbe ne bocsátkozzam — a maga illetékességi körébe. A józan tudomány úgy tesz, amint a tudomány egyik legnagyobb bajnoka, Linné természettudós cselekedett. Mikor ő, a botanika atyja, kiment a nyílt mezőre, első dolga mindig az volt, hogy letérdelt és hálát adott az Istennek és azután vizsgálta a növényeket, gyökerüktől spórájokig és minél többet vizsgálódott, annál többször hajtott térdet a mindenség Ura előtt."

2 Ezzel a felfogással nyilvánvalóan nem tarthatta Hegedűs Sándor elégségesnek, ha a vallás csak a templomi istentiszteleti cselekvények elvégzésében nyilatkozik meg, hanem szükségesnek tartotta, hogy áthassa egész valónkat és a munkanapokon épp úgy, mint a pihenés napján a vallás irányítása alatt álljunk. „Hogyha 1 A pápai közgyűlés emlékkönyve. Prot. Szemle, 1897. évf. VI. füzet, 54. 1. 1 A debreceni gyűlés emlékkönyve. Prot. Szemle, 1899. évf. 25. 1.