Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1908

I. Hegedűs Sándor emlékezete. Emlékbeszéd a Magyar Protestáns Irodalmi Társaság emlékünnepén, 1908 október 1-én elmondotta dr. Antal Géza theologiai akadémiai tanár

— 10 — Más helyütt — főgondnoki székfoglalójában — így szól: „Azt az erkölcsi erőt, melyet a vallás tartalmaz, keresik ugyan a tudósok másutt is; de eddigi tapasztalásaim és tanulmányaim csak arra vezettek és azt hiszem, nem tévedek, hogy az erkölcsi tanok a vallás kelyhében el nem vesznek, épségükben megmaradnak és annak üdítő hatása alatt mindenki beveszi magába és felvéve, vérévé változik. Mindaz pedig, amit a tudományos kutatás ezen a téren elért, nagyrészben az egyéni önzés szerint egészen más célokra használtatik fel. Mert a vallásban van az a coercitiv erő, mely belecsepegteti az emberbe azt a tant és ennek nagyrésze az erkölcs, amelyet aztán magába szíva, egész életében érvényesít. Az ember nem is tudja, hogy gyermekkorának melyik impressziója szerint cselekszik később. Arra kell törekednünk, hogy az ifjú még férfikorában is és az asszony egész élete pályáján a vallási tanok hatása alatt álljon, mert akkor családi életében sokkal boldogabb lesz és ekkor kötelességét egyháza iránt is jobban teljesíti, mert a hitben erős s az erkölcsiségben tiszta egyének a legnagyobb erői és ékességei nemcsak az egyháznak, hanem a hazának is." 1 Jellemző, hogy Hegedűs Sándor, ki mint nemzetgazda tanulta kellően értékelni az anyagi erőket, egy percre sem habozik a szuperioritást az erkölcsi erőknek nyújtani és egyenesen rámutat arra, hogy az anyagi erő értékét csak annak az erkölcsi erőnek köszöni, melynek szolgálatában áll, hogy csak ez utóbbi vezet anyagi téren is állandó, tartós sikerre. Két beszédében is érinti az erkölcsi és anyagi erő között való emez összefüggést, így Pápán, hol a következőket mondja: „Ne feledjük, hogy erkölcsi erő nélkül az anyagi erő mitsem ér, csak erkölcsi erő vezet egészséges, biztos anyagi erőre. Korunkban, ebben az anyagi világban nem az a baj, hogy az emberek anyagi jólétre törekesznek, ez szükséges dolog, hanem az a baj, hogy erkölcsi erő és tisztaság nélkül törnek anyagi jólétre. Kötelességünk tehát hitet és erkölcsi erőt bevinni a társadalomba, hogy ezek megnöveljék és megnemesítsék a társadalom meglankadt ethikai erejét." Szubjektivitása erősen megcsendül a következő szavakban: „Tudják, hogy én anyagi dolgok1 Dunántúli ref. egyházkerület jegyzőkönyve 1902. 15. 1.