Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1908

I. Hegedűs Sándor emlékezete. Emlékbeszéd a Magyar Protestáns Irodalmi Társaság emlékünnepén, 1908 október 1-én elmondotta dr. Antal Géza theologiai akadémiai tanár

— 9 — csak annyiban van értékük, amennyiben erkölcsi célok szolgálatában állanak. Ezt a református népeknél általában konstatálható jellemvonást teljes mértékben megtaláljuk Hegedűs Sándornál és éppen ezért, ha direkt nyilatkozatai nem volnának is, melyek kétségtelenné teszik az ő vallásossága és munkaszeretete között levő kapcsolatot, akkor is bizton föltehetnők, hogy e kapcsolat valósággal megvan és munkaszeretete is vallásosságából fakad, mely így egyedüli nyitját képezi egész valója megérthetésének. Ne tévesszen meg bennünket az a körülmény, hogy volt a keresztyénség történetében is oly időszak, amely a vallásosság legmagasabb s legnemesebb nyilvánulását a vallásos kontemplációban, a mindennapi élet küzdelmeitől való visszavonultságban kereste. A reformációnak az éppen egyik legnagyobb vívmánya, hogy a munkát, melyet a középkor sokszor a valódi vallásosság akadályának tekintett, éppen a vallásosság szolgálatába állította bele. Nem a folytonos konternpláció, hanem hivatásunknak az emberi társadalomban minél megfelelőbb módon való betöltése azzal a tudattal, hogy ezzel az istenországának céljait mozdítjuk elő. Ez az evangéliumi vallás, s a csüggedést nem ismerő munkaszeretet ennek a vallásnak a gyümölcse. Ez a felfogás hatotta át Hegedűs Sándort. Ez nyer kifejezést sokszor erőteljes szavakban azokban a megnyitó beszédekben, melyekkel az Irodalmi Társaság hallgatóságát annyiszor elragadta. „A tudomány és az anyagi élet minden küzdelme, — mondja ő — minden sikere és minden adománya sem pótolja a vallást; sőt minél előrehaladottabbak és erősebbek azok, annál szükségesebb ez. Az élet erőfeszítése kelti fel a szomjúságot és bágyadságot, a világi küzdelem a desperációt, a melankóliát; ezekben üdülést csak a vallás ad, a munkában eltikkadt ajkat csak az nedvesíti meg. Mert olyan az, mint az élet sava. Tenger partján sokszor vagyok ... a lég szaturálva van ott sóval, ajkunk csak azt érzi, tüdőnk csak azt szívja be és ebben nyerünk üdítő nedvet. így kell, hogy a köz- és magán- s főleg a családi élet levegőjét a vallás üdítő sava és nedve áthassa, szaturálja, csak úgy lesz nyugodt szivünk és lankadatlan erőnk minden más munkánkban, főleg pedig hitünk és egyházunk javára." 1 1 A nagyváradi gyűlés emlékkönyve. Prot. Szemle, 1903. évf. VIII. füzet, 23. 1,