Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1907

II. Bocsor István emlékezete. Az 1907 október 18-án tartott Bocsor-emlékünnepélyen felolvasta Kis Ernő főgimn. tanár

— 16 alig marad meg más, mint a természet örök szépségében való gyönyörködés. Bocsor Istvánt a tanári széken, mindjárt a második évben, gimnáziumi igazgatóul választották meg és az ezen elfoglaltságaitól fennmaradt időben még tanítványai számára kellő tankönyvek írásával is foglalkozott. És mivel azon idők szokása szerint a tantárgyak nagyobb részét kéziratban bocsátották a tanárok tanítványaik rendelkezésére, így tett Bocsor István is; de voltak viszont olyan tankönyvei, amiket nyomtatásban adott ki, így jelent meg: 1. Francia nyelvtana 1839/40-ben két kötetben. 2. Latin nyelvtana 1843-ban, három füzetben, mely több kiadást is ért. 3. Számvetési kézikönyve 1843-ban magán és nagyobb iskolákban való használatra. 4. Földrajza 1847-ben 2 kötetben. Tankönyveken kívül a Halotti Énekek cimü énekes könyvet hangjegyekkel látta el és amellett a Prot. Egyházi Iskolai Lapba tanügyi cikkeket irt, Hetényivel folytatott tanügyi vitája pedig külön füzetben is megjelent. A tanulóifjúság kebelében magyar olvasó-társaság alakításával és a zenének a hangjegyekről való tanításával emelte annak szépérzékét, műveltségét. Ily sokoldalú munkával telt el tanárságának első két tizede. Eközben munkakörében az a változás érte, hogy 1860-ban újra életre kelt főiskolánkban a jogi tanszak, amely 1853 óta, a Thun-rendszer követelte nagy anyagi áldozatok miatt szünetelt és ekkor a francia nyelv és neveléstani tudományok helyett Bocsor István a jogakadémián lett a magyar jogtörténelem és a magyar közjog tanításával megbízva. Ezen helyzete bírta rá, hogy jogakadémiai hallgatói számára is tankönyvet írjon. És így hozzákezdett „Magyarország története, különös tekintettel a jogfejlésre" cimü kiváló történelmi müvének megírásához, melynek első füzete 1862-ben látott napvilágot. Ekkor már Bocsor Istvánnak igen jó tanári neve volt, hiszen mindjárt első fellépésével megnyerte a köztetszést azáltal, hogy elődje Edelényi Szabó Sándor latin nyelvi előadásaival szakítva, magyar nyelven fogott a történelem tanításához. Maga a kor is, a szabadságharc előtti Magyarország, minden más kornál érzékenyebb volt a történelmi eszmék és igazságok befogadása iránt és így rövid időn nemcsak az ifjúság, de a városi közönség is seregestől tódúlt Bocsor Istvánnak a francia forradalmat magyarázó történelmi óráira. Utóbb a nagy terem kicsiny lett a hallgatóság befogadására és a folyosón is hallgatták Bocsort, amint magyarázta a történelem komoly tanulságait. Történelmi óráit a tárgy természetén kivül vonzóvá tette magának az előadónak figyelmet keltő előadása. Higgadt, nyugodt beszéde a mezőföldi jómódú gazda meggondolt, okos beszédére emlékeztetett, mély hangja meg éppen kellő árnyalatul szolgált a történelem nagy eseményeinek rajzolásához. Emelni szokta tárgya érdekességét összehasonlítások által: Keletről terjedt nyugat felé — így szólt — a civilizáció, onnan, ahol a nap kél és mint a nap sugarai terjednek nyugat felé, úgy terjedtek el keletről a vallások: Mózes vallása, Krisztusé, Mohamedé. Keletről jött a népvándorlás is, Amerikát