Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1907

II. Bocsor István emlékezete. Az 1907 október 18-án tartott Bocsor-emlékünnepélyen felolvasta Kis Ernő főgimn. tanár

- 15 — a gimnáziumi osztályokban. Testileg, lelkileg szépen fejlett volt az ifjú, mikor 18 éves korában a VI. osztályt elvégezte. Ekkor már 1825-öt irtak, épen ébredése korához ért hazánk, mikor Bocsor István a felsőbb iskolai tanfolyamra lépett. A felsőbb tanfolyam akkor főiskolánkban két évi bölcsészeti osztályból és három évi theologiai tanfolyamból állott. Itt tanított akkor Márton István, egy vasakaratu, hatalmas alkotó szellem, s amellett oly puritán gondolkozású, hogy még a zenét is száműzte főiskolánkból, a divatos kalappal, divatos kabáttal és divatos csizmával együtt. Itt tanította Edelényi Szabó Sándor a történelmi tárgyakat; a harmadik tanárnak, Kocsi Sebestyén Jánosnak nevét pedig még máig se engedte feledésbe menni az utókor. Az 1825-től 1830-ig terjedő éveket töltötte a főiskolai tanulmányokkal Bocsor, s a hazánkban akkor már mindenfelé vitatott reformeszméket gyönyörrel szedte magába lelke, hogy azután irányítójává legyenek egész életében. Tanulmányai végeztével a Fülöp-családnál lett nevelő Pozsonyban; de az 1831/2. tanévre publicus praeceptorul alkalmaztatván, visszajött és a gimn. V.-ik osztályának lett tanára. Ez volt a poéták osztálya és növendékei számára azonnal magyar verstant irt, ő maga is szeretettel gyakorolta a versírást. Épen végzett a publ. praeceptorsággal, mikor az ébredő nemzeti közszellem hatása alatt megnyílt 1832-ben főiskolánkban a jogi tanfolyam, a híres Zádor György tanárral, így annak első hallgatói közé azonnal beiratkozott. Hogy is engedhette volna el a törekvő ifjú, hogy valami olyat tanítsanak e főiskolában, ami ő előtte ismeretlen maradjon. Még inkább az iskolai tárgyakon kivül is tanulgatott. így tanulgatta a francia nyelvet és zenét, sőt ennek művelésére négy társával szövetkezve, zenekart alakított. Mert hogy hűséges legyen az ifjú Bocsor Istvánról szóló rajzunk, meg kell említenünk, hogy nagyon komoly természete dacára is nagy barátja volt a zenének is és a költészetnek is. Nem egy költeményét zenésítette meg, így kiváltképen felkapott volt a „Múzsa dal", amelyet az iskolától bucsut vevő tanulók indulójáifl irt és ezután sokáig a tanévet bezáró ünnepélynek volt dala. A jogi tanfolyamnak is elvégzése után még könyvtárnok, ellenőri és széniori hivatalokat is viselt főiskolánkban és a mellett egyes tantárgyakat is tanított a gimnáziumi osztályokban. Ez alatt az iskolai főhatóság bizalmát anynyira kiérdemelte, hogy az 1835—6. tanévre főiskolai rendes tanárul választották meg. A választást elfogadta, de arra kérte a főhatóságot, hogy ismeretei öregbítése végett még két évre a külföldi akadémiákra mehessen, mely kérelme teljesíttetvén, a bécsi és berlini egyetemen töltött két év után az 1837-ik év őszén foglalta el rendes tanári hivatalát. Itt az elébb tárgyául kijelölt esztétika helyett a történelmet osztották be a neveléstanon és francia nyelven kivül szaktárgyául, s ezzel el lett jegyezne a történelem komoly szavú múzsájának. Mert a költészettel való foglalkozása, miről fentebb megemlékeztünk, csak átmeneti időszak volt életében, mint ahogyan talán mindenki életében van egy kor, amelyben költő szeretne lenni, utóbb azután az egész költői hajlamból