Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1907

I. Gondol Gábor emlékezete. Elmondotta Gondol Gábor emlékünnepén Pápán, 1907 szeptember 29-én dr. Antal Géza theologiai akadémiai tanár

— 10 azonban életrajzunk, ha nem próbálnék megkonstruálni belső lelki világát s csak a külső események rajzánál maradnánk. Bármily nehéz is tehát a feladat, legyen megengedve, hogy megkíséreljem azt, — s mig az alacsony, zömök termetű, égő fekete szemű, kissé sárgás arcszinü férfiú arcképe a festő ecsetjétől megörökítve itt díszíti termünket, próbáljunk bepillantani lelki világába. Gondol Gábor szerette a természetet, sőt unokaöccse Gondol Dezső állítása szerint valósággal természetimádó volt. Az a természet, mely minden mélyen gondolkozó s mélyen érző ember lelkét megkapja, melyről Petőfi az elragadtatás hangján kiáltja: „Oh természet, óh dicső természet . . . mily nagy vagy te!", mely a németek nagy költőjét, Goethét, himnuszok írására birta, melynek szemléletébe az emberiség annyi nagyja elmerült: ez a természet megérintette Gondol Gábor szivét és lelkét is. Minden szabad idejét a természet ölén töltötte, s gyönyörűséggel szemlélte s figyelte meg az elébe került teremtményeket. Figyelme mindenre kiterjedt, de legnagyobb szeretettel az ornithologia iránt volt. A madárvilágban legkedvesebbek voltak előtte az énekes madarak. Nemcsak a vaáli völgy berkeinek dalosait hallgatta nagy gyönyörűséggel, de szobája is hangos volt az éneklő madarak dalától. Pápai tanársága idejében sokszor 15 énekes madara is volt egyszerre, melyeket maga etetgetett (még a lisztférgeket is maga tenyésztette) s melyeknek maga készítgetett kalitkát. Előadásairól hazamenet, ha egy-egy kedvenc madara vigan trillázott, megállt az ajtó előtt könyvvel kezében s addig be nem lépett, mig a madár dalát nem végezte. Ekkor aztán a jó dalosnak kijárt a jutalom egy-egy lisztféreg képében. Az ornithologia mellett azonban az állatok és növényekről sem feledkezett meg. Ismerte hazánk dunántúli síkságán előforduló növények legnagyobb részét s azokat botanikus nevükön nevezte meg. Ismerte ezen rész vadászható állatállományát és madárfaunáját teljesen; „ezen a téren tett megfigyelései és szerzett tapasztalatai •— irja Gondol Dezső — szerény nézetem szerint gazdagabbak Brehménél". „Ezen megfigyelésekből kifolyólag előszeretettel gyűjtötte a találó népies elnevezéseket, s nyelvünk ez irányban való gazdagságát mindenkor fitogatta, például a „kácsa"-ra nézve a következő elnevezéseket gyűjtötte össze: réce, ruca, kacsa, kácsa, gácsér, gócán (Göcsej), kacsoga. Továbbá — mint kuriózumot említjük föl, hogy — a közönséges házi verebet teljesen magyar madárnak tartotta, mivel az egyedüli, amely teljesen magyar kifejezést használ, t. i. ha valami veszély közeledik, akkor társait azzal figyelmezteti, hogy „Gyün". „Nagyon természetes, hogy a természet ölén gyűjtött tapasztalatai a vadászattal szoros összefüggésben voltak, szenvedélyes vadász volt, s dacára rövidlátásának (miops), jó lövő is volt." „Megfigyeléseiből kifolyólag igen jól ismerte a különféle vadak tartózkodási és búhelyeit, azok családi és szaporodási viszonyait stb." „A természetszeretetből kifolyólag nagyon természetes, hogy nem szerette