Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1907

I. Gondol Gábor emlékezete. Elmondotta Gondol Gábor emlékünnepén Pápán, 1907 szeptember 29-én dr. Antal Géza theologiai akadémiai tanár

— 8 ­ványuk alapján nem vette fel az egyetem megfelelő évére nyilvános hall­gatóknak. Ez a jogsérelem arra indította Gondol Gábort, hogy a tanári kar beleegyezésével 1868-ban, mint főiskolai igazgató, azon javaslatot terjessze az egyházker. közgyűlés elé, „hogy főgondnokunk, az országgyűlés hatalmas ellenzéki vezére Tisza Kálmán intézzen erélyes interpellációt az iránt, hogy a protestánsok jogakadémiáinak nyilvánosságát, mely az 1792. évi 26. törvény­cikken alapszik, mi okból nem ismerik el a királyi akadémiák s az egyetem, s szándékozik-e a miniszter az idézett törvénynek érvényét e tekintetben is megtartani? Ennek következtében megszűnt azon makacs ellenszegülésnek végső nyoma is, mely önkormányzati jogaink békés gyakorlata ellen mind­annyiszor fölemelte fejét, valahányszor a nemzet ősi alkotmányával összeforrt vallási szabadságunk amazzal együtt elnyomásnak és üldöztetésnek volt kitéve". Az előterjesztésnek meglőn a kivánt hatása, s a pápai jogakadémia nyilvános jellegét a pesti egyetem is kénytelen volt respektálni. Jól érezte magát Gondol tanári állásában; de ő, ki 22 évvel előbb azért választotta a helytartótanácsnál a hivatalnoki pályát, hogy öregségére meg­legyen a maga szerény nyugdíja, s kinek tépelődései, úgy látszik, állandóan az öregség napjaiban reá várakozó megélhetési viszonyokra irányultak, nem hunyhatott szemet az akkori tanári állás két árnyoldala előtt, t. i., hogy ez állással sem oly javadalmazás nem járt, melyből a későbbi évekre tőkét lehe­tett volna gyűjteni, sem nyugdíjjogosultsággal nem volt egybekötve. 0 maga írja: „Amely tanár magánvagyonnal nem rendelkezett, nem talált biztos rév­partot, melybe a remény horgonyát belevághatta volna, hogy ott majd mene­déket talál, ha az élet viszontagságai között baj találja érni. Ha a szerény tanári fizetés mellett, bár hosszabb szolgálat után is, nyugdíjra lehetett volna kilátásom, a politikai változás következtében kínálkozó bármely közigazgatási vagy birói hivatal sem bírt volna előttem oly értékkel, hogy azzal tanári állá­somat felcseréltem volna. Ellenkező helyzetben azonban a bekövetkezett viszo­nyokat épen úgy számításba kellett vennem, mint a napszámosnak az oly kínálkozó nyári munkabért, melyből magának télrevalót is takaríthat meg". Ezeknek a körülményeknek mérlegelése bírja reá, hogy Kerkapoly Károly honvédelmi államtitkár mellé elnöki titkárrá lett kineveztetését 1869 elején elfogadja, s új állását a közvizsgáknak február havában történt megejtése után elfoglalja. Lemondása s főleg helyének évközben elhagyása a kerületi elnök­ségnél kedvezőtlen benyomást okozott, amiről, bár előzetesen is el volt készülve reá, 10 évvel későbben is sajnálattal emlékezik meg önéletírásában. így került vissza Gondol Gábor több mint két évtized multán az állami hivatalnoki pályára, melyről a 48-as események letérítették. Az elnöki osz­tályba osztatván be, bőven kivette részét csakhamar mindazokból a kellemet­lenségekből, melyekkel az ezen osztály ügykörébe utalt személyes ügyek elin­tézése járni szokott. „Dacára annak, hogy a már akkor készen állott hivatal­noki hierarchia körében nem kedvesen látott s csak mintegy jövevénynek tekintett és hitvallásunk miatt is ellenszenvre talált főnök, illetőleg hivatalnok

Next

/
Thumbnails
Contents