Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1906

I. II. Rákóczi Ferenc. A főisk. Rákóczi-ünnepélyen 1906 okt. 29-én tartott emlékbeszéd. Tartotta: dr. Lakos Béla

csak németül értettek. Azonban a zsarnokság ezt a dalt is megirigyelte és hogy ez se maradjon meg a népnek, összetörette a tárogatót is. Diadalút volt az övé, melyhez hasonlót nem ismert a történelem, három hónap alatt meghódította az országot a Dunáig. Mire kinyilt a kikelet, kezében volt a Dunántúl is. Eljutott diadalútjában Bécsig, a zsarnokság trónjáig ért véres kardja, a zsarnoknak nem akadt hive e hazában ; a nép, később a nemesség is melléje állott, csak a főpapság többsége maradt meg az udvar zsoldjában. Az Ur valóban eszközül választá, hogy felébressze a magyarok keblében a szabadságnak szerelmét. Zászlaja alá 120.000 ember gyűlt — küzdeni — és ha kell, elvérzeni a honért. Mily dicsőséges napok voltak azok! A szécsényi országgyűlésen keresztyéni lelke oly nemesen nyilatkozott meg, amely e zivataros időkben egyedül áll. A keresztyéni szeretetet ö nem száján hordozta, mint uralkodótársai, hanem lelkében és ezért méltán véshette emlékérmére e jeligét: „ Concurrunt, ut alant." Keresztyéni lelkének tisztaságát ismerték azok, kik nem azt a hitet vallották, mely az övé volt, azért állottak ki mindannyian a csatasíkra, hisz a protestánsok alkották hadseregének kilenctized részét. A diadalok hosszú sorát a hiábavaló békealkudozások szakíták meg, honszerelme a békealkudozásokban nyilatkozott meg legjobban. Az udvar hajlandó volt öt minden kitüntetéssel elhalmozni; de ö mindenét feláldozta a haza oltárán. Szövetségese csak úgy akart vele véglegesen szerződni, ha elszakad a nemzet a dinasztiától és midőn ez is megtörtént, ö volt a legbuzgóbb, ki uralkodót keresett népének és keresztyéni önmegadással félreállott volna, bárki fogadja el az üres trónt. A trencséni csata eloszlatá a nemzet diadalmámorát, újra kezdődött a fejedelem megpróbáltatásainak hosszú, végnélküli sorozata. A kurucok legvitézebbjeit megnyerte az ármány, a sereg vezéreit a hitszegés győzte le, csak a fejedelem és kevés társa, meg a paraszt tartott ki a zászló mellett. Mindig összébb szorult a gyűrű és ott végződött a fejedelem harca, ahol kezdte 23 év előtt: Munkácson. Alig hagyta el hazáját, melyért mindenét feláldozta, de megmenteni még sem tudta, a megvesztegetés, az ármány győzött és sírva rakta le fegyverét a reményében ismét csalódott nép. A fejedelem kezébe vette a bújdosó botot, felkereste barátját a Nap-