Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1906

VII. Főgimnázium

— 37 — tatta, hogy a tanári fizetéseknek minden föltétel nélkül való kiegészítése főleg nemzeti szempontból s ránk felekezeti szempontból is veszélyes dolog. Hivatkoztak velünk szemben a kongrua-törvényre. Ez a hely nem alkalmas ugyan a polémiára s krónikás tisztünk nem is jogosít föl erre, mégsem hallgathatjuk el azt a megjegyzésünket, hogy a kongrua-törvényt sem tekinthetjük olyan alkotásnak, amire — mint mintára — hivatkozni lehetne. Amint a tanári fizetések kiegészítése ügyében kiadott szabályzatnak, a kongrua-törvénynek is egyik legnagyob, sőt végzetes hibája az, hogy a magyar nemzeti egyházakat, illetőleg iskolákat, az idegen nemzetiségű és nyelvű egyházakkal, illetőleg iskolákkal teljesen egyenlő elbánásban részesíti s azoknak juttaja a segély nagy részét. A kongrua-törvény eme hibáját immár annak megalkotói is elismerik, a tanári fizetések kiegészítésénél hiába figyelmeztetett erre a pápai tanári kar. Pedig a kongrua-törvénynél a hiba talán még menthető azzal, hogy ott a magyar állam a vallás-erkölcsi élet ápolására hoz áldozatot, mely végtére sincs felekezethez kötve; a középiskolák azonban a nemzeti közművelődést szolgálják s nincs az az állam, mely saját területén idegen nemzetiség kulturáját támogatná. Minden állam csak a saját nemzeti kulturája érdekében hoz áldozatot, mert az idegen kultura támogatásával a saját nemzeti kulturáját gyengíti s annak a terjedését nehezíti. Horvátország pl. a magyar kultúráért nem hoz áldozatot, Németország a lengyel kulturát nem is tűri. Ám a fizetéskiegészítés 1906 julius 1-től megtörtént s bennünket egészben kielégít, s sok tekintetben hálára kötelez a közoktatásügyi kormány iránt. A harcban mindig előljártunk s ha sok támadtatásban volt is részünk, megnyugtat az, hogy kötelességünket megtettük úgy hazánk, mint egyházunk érdekében; biztat az a tudat, hogy az idő igazat fog adni küzdelmünknek s azt soha sem lesz okunk szégyenleni. 2. Javító-, pót- és magánvizsgálatok. Az 1905—1906-ik iskolai esztendőről szóló javító-vizsgálatok 1906 augusztus 31-én voltak. A javító-vizsgálatokon 63 tanuló jelent meg, még pedig egy tárgyból jelentkezett 31, két tárgyból püspöki engedéllyel 32. Sikerrel vizsgázott 54 jelentkező, osztályismétlésre utasítottunk 9 tanulót. Az osztályismétlésre utasított tanulók legnagyobb részt felsőbb osztályúak voltak s mint az előző években, ezúttal is azt tapasztaltuk, hogy míg az alsóbb osztályú tanulók kellő komolysággal készülnek a javító-vizsgára, a felsőbb osztályú tanulók igen sok esetben készületlenül, tisztán a véletlenre bizva magukat jelennek meg a javító-vizsgálatokon. Megfordítva sem volna helyes, mégis talán menthető lenne azzal, hogy az alsóbb osztályú gyermek nem gondolkozik olyan komolyan jövendő sorsát illetőleg, így azonban egyenesen elitélendő emez évről-évre ismétlődő, sajnálatos jelenség. Azért újból fölhívjuk a szülők és tanulók figyelmét, hogy a javítóvizsgálatokat komolyan vegyék. így eleje lesz véve azoknak a kínos jeleneteknek, amik előfordúlnak, ha egy-egy tanulót osztályismétlésre utasítunk a javító-vizsgálatokon. Az 1906. jun. 1. 1634. sz. a. kelt püspöki engedély alapján pótvizsgálatot tett Antal Kornél II. o. t., sikerrel.