Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1905
I. Bocskay István és a bécsi béke. Kis Ernő
— 6 — Már mintegy félszázados múltja volt hazánkban a reformációnak s ezen idő alatt annyira elterjedt, hogy túlnyomó többségben voltak hivei a katholikus egyház felett, mikor az udvar és a papság a külföldi ellenreformáció sikereinek láttára észrevette, hogy ök sokat elmulasztottak, mialatt a reformáció hivei nyomdákat, iskolákat állítottak, lelkészeiket külföldi egyetemeken taníttatták; most azután, Rudolf uralkodása idején rövid pár hét alatt akarták évtizedek mulasztásait kipótolni. Ez a nagy felbuzdulás tömérdek zaklatást, eröszakot, üldözést hozott a reformáció hiveire s általánossá lett körükben a feljajdulás. Amaz abroncsok szorításán kivül tehát Rudolf alatt megkezdődött a protestánsoknak a németalföldi sikeres példát utánzó üldözése. Ami ott bevált, miért ne válhatna be itt is; a hatalmas Habsburg-ház nagy szégyene lenne, ha célja nem sikerül. Azonban az uralkodóház terve nagy akadályokra talált, hiszen itt már nem csak főuraink, hanem a szinte földhöz ragadt szegény nép is mind az ö édes anyanyelvén imádkozó protestáns prédikátort hallgatta s fizette őket sokszor a saját szájától elvont kenyérrel. Amilyen megható az a mély hazaszeretet, amely a szegény magyar ifjakat a király zsoldjába hajdúnak állani késztette, hogy az ország várait védjék a török terjeszkedése ellen, ép oly tiszteletet keltő az ö mély vallásosságuknak látása, hogy még a Rudolf alatt oly hiányosan folyó csekély zsoldjukból is összerakták e hajdúk filléreiket, hogy azokon a maguk számára egy protestáns lelkészt tarthassanak. Valóban meseszerűnek látszik ma az ilyen mély vallásosság, hogy még a török támadás ellen folyton fegyverben álló végvári katonaság is figyelemmel hallgatja a külföldi protestáns egyetemekről hazakerült lelkészek prédikálását, azután felzendül ajkukon a katonaélet viszontagságai közt is mély megnyugvást keltő egyházi ének: „Erős várunk nekünk az Isten". E viszonyok idején, a XVII. század beköszöntével állott Rudolf hatalma tetőpontján. Ekkor Erdély is, Báthory Zsigmondnak, az ingatag fejedelemnek egyre változó politikája folytán, Rudolf hatalma alá tartozott és annak határai között Básta György katonai uralma dühöngött. Az uralkodó hatalmával aránylagosan mind nagyobb veszedelembe jutott a magyar alkotmány. A bécsi kormány a magyaroknak sem jogaira, sem érdekeire nem volt tekintettel. Az idegen