Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1905

I. Bocskay István és a bécsi béke. Kis Ernő

— 11 — „Ártalmas rajongó", mondta róla az udvar, mivel zavarta felléptével annak összpontosító törekvéseit; szabadsághős, valláspolitikai szabadságharcaink úttörője, diktálja róla a mi szivünk; nemzeti jogaink, lelkiismereti szabadságunk védője, vezérünk egy új, egy helyes irány felé, ez róla a mi Ítéletünk. De sőt kevés Bocskay fellépését pusztán hazai történelmünk szempontjából méltatni. Magasabb helyről, a világtörténelmet is szemünk elé táró magaslatról kell nézni öt, s akkor látjuk, hogy Bocskay valláspolitikai szabadságharcával, mint Orániai Vilmos Németalföldön, az egész Európának példát adott. Megelőzte a harminc éves vallásháború nagy alakjait. Gusztáv Adolf, IV. Keresztély, Mansfeld Ernő, Bethlen Gábor és I. Rákóczy György s a többi jelesek már csak példáját követik, úttörőjük Bocskay volt. A megindult szabadságharcnak vallási jellegét a zászlók felirata is hirdette: „Ha Isten velünk, ki ellenünk?" Csatadal lett az elébb még áhítatos ének: „Erős várunk nékünk az Isten". Kassa, Lőcse, Késmárk, Eperjes, Kisszeben, Bártfa egymás után nyitottak kaput Bocskay előtt. Barbiáno császári vezér magyar zsoldosai, az úgynevezett hajdúk, Bocskay táborába jöttek át; a felvidéki nemesség is tömegesen csoportosult Bocskay zászlói alá. Barbiáno és Básta az ország nyugati határára húzódtak s fél Magyarország Bocskaynak hódolt. Gzobor, Bosnyák, Dengeleghi, Rhédey, Némethy, Homonnai vezérek a hazában, Bocskay meg Erdélyben verte szét Rudolf hadait. Az erdélyi rendek medgyesi gyűlésükön beiktatták Bocskayt az erdélyi fejedelemségbe. Innen az 1605 ápr. 17-re Szerencsre egybehívott országgyűlésre sietett Bocskay, hol a rendek Magyarország és Erdély fejedelmévé választották, s kimondották a róm. kath., református és evangélikus felekezetek teljes egyenjogúságát, megválasztották a seregek vezéreit, Bocskay pedig a vallási türelmességre példát adandó, kancellárjául tengernyi prot. hivei táborából a kath. vallású Kátay Mihályt emelte maga mellé. Még ugyanez év nov. 10-én a török nagyvezér is. átadta Rákoson Bocskaynak a szultán atbnáméját, amely szerint öt Magyarország és Erdély királyának ismeri el és részére koronát is küldött; de Bocskay a koronát csak a szultánnal fennálló barátsága jeléül fogadta el, a királyi cimet pedig nem vette fel, kijelentvén, hogy ö nem a királyi koronáért, hanem az alkotmányért és vallásszabadsá-