Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1902

I. Az igehirdetés alapelvei. Székfoglaló értekezés Csizmadia Lajostól

- 22 — kardhoz hasonlít, mely „elhat az akaratnak és az elmének, a tagok egybekötöztetéseknek és a velőknek oszlásokig". Ha ilyenkor magunkba mélyedve kutatunk, vizsgálódunk, értjük meg, hogy a közönséges értelemben vett szónoki rátermettség és homiletikai készültség, melyek valakit mintegy predesztinálnak a prédikátorságra: még nem avatják föl valódi sikerrel működő igehirdetővé. A külső ügyességen és képzettségen kivül még más valami is kívántatik itt. Az a más valami, amiről föntebb szólottunk, s amit Bushnel Horác röviden e szavakban foglal össze: „a jó személyes atmoszféra". A prédikátorban megkívántató összes kellékek közül ezt a legelső rendű kelléket így magyarázza meg, így irja körül: „Ami az Idvezitöt hallgató embereket megragadta: az nem fényes külső alakja volt, nem is a jó előadása, nem is ékes körmondatai, avagy beszéde tárgyának szerfölött való nagyfontossága; hanem az a szentség, az az aróma, mely személyéből kiáradt, az a dicsfény, mely személyét körülövezte. Emberi testet öltött magára, hogy az isteni atmoszférával betöltse, megújítsa a világot, hogy lelki áldásait megfoghatatlan hatalmával, minden időkre és a föld minden vidékeire kiárassza". A szolga nem nagyobb uránál, a tanítvány mesterénél. Krisztus szolgájának sem áll rendelkezésére más eszköz, amivel az emberek lelkét megragadja és a lelki áldásokat terjeszthesse, mint amit Ura és Mestere használatba vett. Úgy leszen csak része a világlegyözö hatalomban, úgy leszen beszéde illat az örökéletre: ha ö is Mestere példáját követi. Miként a mi Urunk az Atyában és az Atyáért élt ö pedig a Krisztusban él. Mindent vele és érette teszem Mert nála nélkül semmit sem tehetünk! Ezek, amiket most mondottunk, természetesen nein azt teszik, hogy megvessünk minden külső előnyt, lett legyen az akár velünk született adomány, akár olyan, amit a homiletika tanulmányozásából nyerünk. Nem is azt, hogy az igehirdetőre nézve fölöslegesnek nyilvánítsuk a pályájára képesítő egyéb direkt és indirekt előkészületeket. Egyáltalán nem közömbös, sőt kívánatos a jó orgánum, a folyékony és érthető előadás, a nyelvnek ügyes kezelése, az ékesszólás adománya. Mert nem mindegy, hogy az isteni igazságot egyszerűen, de mégis szépen, világosan, de mégis erőteljesen tudjuk-e kifejezni vagy nem. Nem mindegy, hogy szárazon, hidegen