Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1901

I. M. Tullius Cicerónak Gn. Pompejus fővezérsége ügyében tartott beszéde. Fordította Faragó János

hogy az ellenség is épen csak ettől az egy embertől tart, mástól senkitől. D

i l i

o íme, ez a tényállás; most fontoljátok meg, mi a teendő. Ugy vélem, először a háború természetéről kell szólani, aztán nagyságáról, végül a vezér megválasztásáról. A háború olyan természetű, hogy erélyes folytatására minden erőtöket össze kell szednetek. _ „ .. Koczkán forog abban a római nép jó hirneve, amit Connrmatio. apáitoktól minden tekintetben nagy mértékben örököltetek, de legkivált a hadi tettek terén; koczkán forog szövetségeseitek és barátaitok jóléte, amiért apáitok nagy és véres harczokat harczoltak; koczkán forognak a római népnek legbiztosabb és legdúsabb jövedelmi forrásai, amelyeket ha elütnek kezetekről, elestek a béke idejére való jövedelemtől és a háború idejére való segélyforrásoktól; koczkán forog sok polgárnak a vagyona, melyre nemcsak maguknak az illetőknek az érdekében, hanem a haza érdekében is nektek kell gondot viselnetek. SUIKIÍVi.'io HI- S minthogy ti mindig jobban vágyakoztatok a dicsőség után és mindig jobban kerestétek a hírnevet, mint e világnak bármely más nemzete, le kell mosnotok azt a gyalázatot, melyet az előbbi, Mithridates ellen folytatott hadjáratban rátok kentek s amely rátapadt és egészen rászáradt a római népre, hiszen az, ki egy napon egész Ázsiában, annyi községben, egy szóbeli meghagyással és írásbeli rendelettel valamennyi római polgárt leöletett és lemészároltatott, eddig nemcsak hogy egyáltalán meg nem lakolt méltán bűneiért, hanem azóta már huszonhárom esztendő telt el, hogy uralkodik és uralkodik ugy, hogy nem szeret Pontus és Kappadokia, sűrűségeiben bujkálni, hanem abban telik gyönyörűsége, ha ősei országából kijön s a ti adófizetőitek földjén, azaz Ázsiában sütkérezik. Mert hisz eddigelé ugy harczoltak azzal a királylyal a mi vezéreink, hogy csak névleges diadalt s nem igazi győzelmet arattak rajta. Legyőzte Mithridatest L. Sulla, legyőzte L. Murena, mind a kettő talpig férfiú és igazi vezér; győzelmük azonban olyan volt, hogy az — bár teljes vereséget szenvedett— mégis megmaradt országában. Azomban e hadvezérek mindamellett is elismerést érdemelnek azért, amit tettek s meg kell nekik bocsátanunk azért, amit elmulasztottak, minthogy Sullát azon háborúból a haza ügye, Murénát meg Sulla szólította vissza Itáliába.