Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1901

I. M. Tullius Cicerónak Gn. Pompejus fővezérsége ügyében tartott beszéde. Fordította Faragó János

IV. Mithridates pedig az egész időt, mely azóta eltelt, nem arra használta fel, hogy a régi háború emlékezetét kitörölje, hanem arra, hogy ujat indítson. Később ugyanis, mikor egy óriási flottát szervezett s teljesen felszerelte, mikor ahonnan csak módjában állott, minden nép köréből toborzott, roppant hadsereget állított elő és ugy mutatta, mintha szomszédjait, a Bosporus lakóit akarná megtámadni, be egész Hispaniába követeket és tudósításokat küldött azokhoz a vezérekhez, akikkel akkor harczoltunk, hogy mivel két, egymástól igen távol eső, merőben ellenkező irányban fekvő országban két, ellenséges haderő szárazon és tengeren egységes terv szerint harczol ellenünk, ti a két harcztéren megosztott erővel birodalmatok fennmaradásáért küzdőtök. Azonban az egyik részről fenyegető veszélyt, mely Sertorius részéről és Hispania felől fenyegetett bennünket, bár ez jóval nagyobb erőre támaszkodhatott, Gn. Pompejus láng esze és páratlan vitézsége elhárította rólunk; a másik részen meg L. Lucullus, ez a derék ember, ugy intézte a dolgokat, hogy nyilván való, hogy a háború elején történt nagyszerű és fényes eseményeket nem az ő szerencséjének, hanem vitézségének kell tulaj donitan un k, ama veszteségeket pedig, melyeket a minapában szenvedtünk, nem őneki kell bünül felrónunk, hanem a balsors rovására kell Írnunk. Egyébiránt Lucullusról más helyen szólok majd és ugy szólok róla, polgártársaim, hogy beszédem sem az ő igaz érdeméből nem fog levonni semmit, sem olyanokat nem tulajdonit neki, amik meg nem történtek: ami meg birodalmatok méltóságát és jóhirnevét illeti, mert azon sarkallik beszédem, lássátok, miként kell gondolkoznotok. V. Őseink nem egyszer háborúba szálltak azért, hogy kereskedőinkkel vagy hajósainkkal kissé sértően bántak; hát nektek mit kell éreznetek, midőn egy intésre és egyszerre annyi sok ezer római polgárt lemészároltak? Mivel követeink iránt nem viseltettek kellő tisztelettel, őseitek Korinthust, egész Görögország szemefényét, készek voltak eltörölni a föld színéről; ti meg büntetlenül hagyjátok azt a királyt, ki a római nép követét, egy volt consult, bilincsbe verette, megvesszőztette és agyonkinoztatta ? Ok azt sem nézték el, ha egy római polgár szabadságán rést ütöttek; ti meg azzal sem törődtök, ha megölik is őket?